Wassmannék, vagyis Susann és Ralf immár huszonhét éve élnek Pécsdevecseren. 2006-tól bio minősítéssel, 2012-től pedig biodinamikus módon készítik a boraikat, Siklós déli kitettségű dűlőiből. A borvidéki átlagnál élénkebb savak és kevesebb tannin jellemzi a boraikat, de a hazai negatív sztereotípiákra rácáfolva a biodinamikus működés, vagy ha úgy tetszik a „naturális borkészítés“ nem nyomja rá a negatív bélyegét a végtermékre, sőt! De ne szaladjunk ennyire előre…

Hogyan kerültetek egyáltalán Villányba?

Susann: Ralf már gimnazistaként, egy TV műsor hatására beleszeretett az erjesztett italokba, lelkesedésében gyümölcsborokat kezdett készíteni, csipkebogyó, rebarbara és alma voltak az első próbálkozásai. Ráadásul ezek finomak is voltak, legalábbis ő ezt állítja. (nevet) Utána aztán egyenes út vezetett a geisenheimi egyetemre, ahol italtechnológus mérnökként végzett, de nem egy borászatnál, hanem az iparban helyezkedett el, míg én jogot végeztem, de nem találtam nekem tetsző munkát, úgyhogy elmentem egy borimportőr céghez, ahol egyrészt call centerben, telefonon keresztül adtam el a burgundiai és bordeaux-i premier cru borokat, másrészt viszont megtanítottak kóstolni. Na ez nagyon tetszett! Ott találtam rá Hugh Johnson egyik borkalauzára, amiben az állt, hogy a világon a legjobb portugieser Villányban terem. Emlékeszem, nem is hittem el. Akkoriban a német portugieserek minősíthetetlenül rosszak voltak, jellemzően 5 literes bag in boxban, félédesen. Valahol létezik jó portugieser? Ennek utána kell járnunk! Meséltem Ralfnak, hogy Tokajon kívül Magyarországon van még egy borvidék, meg kellene nézni. Kiderült, hogy az egyik ismerősünk rendszeresen jár Villányba üzleti ügyben, felajánlotta, hogy kísérjük el. Így keveredtünk ide. Kiszálltunk az autóból 1997. novemberében és a legnagyobb döbbenetünkre mindenki németül beszélt. Maul Jani (Maul Zsolt édesapja. - a szerk.) látott vendégül, nagyon kedvesek voltak, bemutattak Bock Józsefnek, Keller Gyurinak, Szende Gábornak, Mayer Mártonnak, Gere Attilának és Gere Zsoltinak. Szinte kézről-kézre adtak minket, mindenki kíváncsi volt ránk, persze ebben az is közrejátszott, hogy 97-ben még messze nem volt annyi turista, mint most. Aztán Ralf megjegyezte, hogy neki végülis a borászat a szakmája és bort szeretne készíteni, Bock Józsi bácsi pedig erre azonnal azt mondta, hogy „akkor nektek itt kell maradni“. Elrendeltetett! A következő év tavaszán már Mayer Márton és Maul János segítségével meg is vásároltuk a pécsdevecseri házat. Szeretünk lovagolni, szóval a lovak miatt olyan házat kerestünk, aminek nagy a telke. Valójában egy romot vettünk, de még ez sem zavart minket, olyan alacsony áron adták. (nevet) Aztán vettünk egy pincét Vilányban, de nem a fő pincesoron, hanem eggyel hátrébb, az már nem volt olyan jó vétel. A németek és a magyarok ebben teljesen különböznek, a magyar vendég csak a főutcán akar sétálni és ott akar vásárolni. Az első szőlőink, ahogy azóta mindegyik, Siklóson voltak, portugieserrel és olaszrizlinggel kezdtünk foglalkozni.

Fotó: A Wassmann pincészet FB oldala

Egyetlen beszélgetés Bock Józseffel elég volt, hogy mindent hátrahagyva ide költözzetek?

Nem egészen, de majdnem! Három nap alatt meggyőztek a helyi borászok, hogy ez egy csúcs borvidék, itt csak jó bort lehet kóstolni. Ami a borokat illeti, ez így is volt. Emlékszem eleinte csak Keller Gyuri Zweigeltjét vásároltam, annyira jó volt, de nagyon sok jó oportót is ittunk, sőt, kadarkákat, aztán persze cabernet borokat is. Azt hittük, hogy pár év, és Villány újra európai hírű borvidék lesz. Eltelt huszonhét év és ma már kimondhatjuk, hogy nem lett az.

Fotó: BorJour

Azt mondtad meglepődtetek, hogy Villányban mindenki beszélt németül.

Németországban már nincs olyan hely, ahol emlékeznének rá, hogy Villány német vidék. Én sem tudtam! Nem is akartam elhinni, amikor először kiszálltam itt az autóból 14 órányi utazás után, hogy itt mindenki németül beszél. 1997. novemberében ez még így volt! Az első pillanattól kezdve tudtunk mindenkivel kommunikálni. Ezt nekünk nem tanították az iskolában! A volgai németekről hallottunk, de a dunai svábokról nem. Most már kihalófélben van a német nyelv, főleg a helyi sváb dialektusok. Nem baj, ha így kell lennie, akkor ez így van jól. Amikor ideköltöztünk, itt mindenki sváb volt és egymással is csak németül beszéltek. Az egész faluban! Most már csak két öreg néni maradt, és senki más nem beszél már németül. Mindenki más elment a városokba, de leginkább Németországba dolgozni. Nem tudom, hogy szociológusok, vagy bárki más foglalkozott-e már ezzel a témával, de egy több száz évig virágzó kultúra utolsó pillanatait látjuk. Pécsdevecseren három pincesor volt, ebből kettőt már visszahódított az erdő. A harmadikon mi vagyunk az egyetlenek. Ha nem találunk senkit, aki átveszi a borászatot ha eljön az ideje, akkor ez is megszűnik, hiszen a szomszédos présházak már kezdenek összedőlni.

Pécsdevecser 1850 körül, a II. Habsburg Katonai Felmérés térképén

Szomorkásan hangzik, de legalább nektek nincsenek eladási problémáitok. Szerencsések vagytok, hogy egy ilyen kis birtokból szépen meg tudtok élni! Gondolom Németország a fő piacotok.

Hiszed vagy sem, de huszonhét éve próbáljuk kiépíteni a német piacunkat, teljesen sikertelenül. Úgy tűnik a németek olyan országok borait isszák és vásárolják szívesen, ahová nyaralni járnak, ez pedig Olaszország és Spanyolország. A biodinamikus művelés már nem izgat senkit, 27 éve dolgozunk, mindig jó bort hoztunk forgalomba és még mindig küzdünk az eladással. A Covid előtti rövid időszakban egy pillanatra úgy tűnt, hogy életünkben először elértük azt, hogy ne kelljen állandóan ezzel foglalkozni, de a Covid mindennek betett és azóta rosszabb a helyzet, mint előtte bármikor is volt. Kimondhatjuk, hogy a pesti gasztro meghalt, akárcsak a magánvevőink. Országosan tele van a padlás a beragadt borokkal, úgyhogy a két hektárt vissza is vettük másfélre. Minek készítsünk annyi bort, ha nem tudjuk eladni?

Fotó: Ercsey Dániel

Ilyen rossz a helyzet?

Mi mindig abban bíztunk, hogy ha jó a bor, akkor megveszik. Hiba volt. Csak egy olyan életet szerettünk volna, ahol ugyan nem kell sok, de az biztosan megvan, egy kuckót, lovakat, szőlőt és bort. Ez is hiba volt. Későn ébredtünk rá, hogy pénzt is kell keresni, nem elég azt csinálni, amit szeretnénk. Túlságosan spontán emberek vagyunk, sokkal jobb, ha van egy terved. Egy borásznak kell, hogy legyen egy terve!

Nekem a boraitokat kóstolva úgy tűnik, hogy van tervetek!

Eddig a mi borunkban volt itt Villányban a legkevesebb hordó, a legtöbb sav, a legkevesebb tannin, de a mai vörösboros világnak már ez is sok, ami nálunk van. De persze igazad van, nem csüggedünk, csak próbáljuk egy kicsit realistábban nézni a dolgokat. (nevet)

Van egy kérdés, amit szeretnék mindenkinek feltenni. Szerinted milyen a villányi bor?

Vörös. Testes. Hosszan érlelhető. Cabernet Franc. Mi a portugieserért jöttünk, azt is telepítettünk, sikerrel is jártunk, nagyon szép, aranyérmes borokat készítettünk, de nem lehetett eladni normális áron az oportót, úgyhogy váltottunk a cabernet franc-ra. Persze hiba lenne azt hinni, hogy ez csak egy divathullám, amire felültek a villányi borászok, hiszen a cabernet fajták már generációk óta itt vannak a borvidéken.

Mi a tervetek 2025-re?

Öregszünk, egyre többnek tűnik a munka, nagyobbnak a szőlő, ahogy mondtam, már csak 1,5 hektárt művelünk Siklóson, úgyhogy az elmúlt huszonhét évben most másodszor lehet, hogy elmegyünk valahová nyaralni. Tavalyelőtt az öcsém tinédzser gyerekeire vigyáztunk Mallorcán, az volt az első nyaralásunk, idén pedig újra hozzájuk megyünk, mert az egyikük most fog konfirmálni.

Fotó: Ercsey Dániel

A kóstolt borok:

PetNat cabernet sauvignon 2023

Mély, cseresznyés szín. Az asszociáció helytálló, hiszen az édes illatban újra visszaköszön a meggy és a cseresznye. A test közepes, a savak vibrálnak, a bubi egy picit rusztikus, funky, de nem túlzóan, A lecsengése közepes, öregedésnek nyoma sincs. 86/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Kékfrankos 2018

Mély rubin szín. Érett erdei gyümölcsök, főleg szeder és kicsi meggy az illatban. Kóstolva nagy test, lendületes savak, feszes szerkezet. Az ízképben újra érett gyümölcsök garmadája, szinte dzsúzos hangulat, hosszú utóízzel. Wow! 89/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Cabernet Franc 2017

Mély rubin szín. Intenzív és komplex illat, csokoládéval, szederrel, cédrussal és pici balzsamecettel. Nagy test, kerek savak, selymes tanninok, a kortyban újra az illatban megismert komplexitás. Érett, de lekvárosságnak nyoma sincs, a savak szépen tartják a kortyot, a lecsengése közepesnél hosszabb. 91/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Cabernet Sauvignon 2014

Mély rubin szín, bíbor (!) reflexekkel. Fekete bogyós erdei gyümölcsök, főleg szeder, mellette édesgyökér és medvecukor az illatban. Kóstolva nagy test de lendületes savak, elegáns, jól iható, szájban is a szeder a vezető ízjegy, de itt már egy kis cédrus felbukkanása utal arra, hogy talán nem egy-két éves borral van dolgunk. Fantasztikus formában van! 93/100 pont