Pécsiként – majd’ huszonöt év pécsi lét után talán már hívhatom így magam – a cirfandli utáni érdeklődés természetes. Itt van nekünk ez a szeretett és gyűlölt fajta, van egy különcünk, és bizony minden nehézség ellenére megmaradt itt, még ha csak huszonnégy hektárnyi is van belőle. De vajon mit tudnak belőle a másik termőhelyen, vajon az osztrákok jobban érzik, mi lehet benne? Megkóstoltam úgy harminc tételt és okosabb lettem?

Mostanában ritkábban írok. Vagyis írok elég sok mindent, de szabadidőmben már nem vesz rá a lélek. Van ebben fáradtság, új munka, új gyermek, meg van biztos egy kis fásultság, hogy mégis kinek? Tudom persze, nem is bántom azokat, akik olvasnak bennünket, de vajon mennyire jut tovább, mennyire bővül a kör, no meg mi legyen a téma, palack palack után, hosszú tematikus sorok vagy sztorik, interjúk? De új év, új tervek, új idők.

Pár percet késve érkeztem a Zing Burger immáron negyedik állandó éttermébe. Jó helyre jöttem, már rengeteg ember állta el az ajtót, és akkor még nem beszéltem a benti tömegről, ami javarészt sajtósokból, fotósokból és gasztrobloggerekből állt. A sokaság ellenére kedvesen fogadtak, ráadásul a kezembe nyomott ananász-gyömbér koktél nagyon jól esett a sok gyaloglás után. Kis kitérő, hogy a Zing Nádor utcai étterme éppen félúton található a Deák Ferenc tér és a Kossuth tér közt, így mindenképp be kell vállalni egy kis sétát a város egyik legjobb hamburgere kedvéért.

Néhány hete, kislányom születése kapcsán összejött néhány jó ember, akikkel komolyabb borsorokat is lehet vidáman elfogyasztani, ezt tettük akkor is, persze vagy 4 kartonnal hoztam fel a pincéből (tizenkettes, mielőtt rákérdeznétek). Pont egynegyede pukkant ki, vagy csak párral több, viszont így most otthon kóstolok rá a pince mélyén fellelt borokra.

Hozzájutottam nemrég néhány karton régebbi évjáratú borhoz. Nem nagyon régi persze és nem tudom, hogy tárolták, nem tudom, mi történt velük az elmúlt években, a legfiatalabbak 2007-ből vannak, a legidősebb 1989-es volt. A Villányi borvidéken termettek, javarészt. Szétbontottam őket, tematikusan kóstoljuk végig pár este alatt. Nem mérvadó, nem perdöntő, csak játék, csak tapasztalat.

Van egy tervünk. Ha összejön, kisebb csoda lesz. Azt szeretnénk, ha 2016 végéig összejönne ezer előfizető, ehhez a mai naptól kellene még 500. A projekt lényege pedig: ha lesz 500 megosztás, akkor talán az 500 előfizetés is összejön. Idén előfizetve ráadásul még kedvezményesen, mindössze 2000 forintért megy házhoz a Pécsi Borozó egy teljes éven át! És akár egy villányi hétvégét is lehet velünk nyerni. Ha olvasóink, barátaink és szimpatizánsaink segítenek, karácsonyig összejöhet! Ha pedig összejön, januárban meglepetést szervezünk minden olvasónknak!

Volt a tévében egy francia film, a család alszik, későn kezdődik, ilyenkor hajlamos vagyok bealudni az első reklámszünetben, a fotelt választom és egy palack bort. Jó bor kell, mert az unalmas bortól is bealszom. A film is jó volt, végignéztem.

„Azt hittem, 20-30-an lesznek.” „Te is itt, te is, senki nem dolgozik ma?” Néhány kérdés, amely elhangzott október 4-én. Kedd délután volt, és tele volt a Robinson étterem emelete, a meghívott vendégek túlnyomó többsége szabaddá tette magát erre a nem mindennapi cognac-kóstolóra. A Lhéraud-család tételeit maga Laurent Lhéraud, a Cognac Lhéraud ház tulajdonosa, valamint Markus del Monego MW, sommelier világbajnok vezette fel. A budapesti idő meglehetősen barátságtalanul fogadta őket, de ez csak növelte annak a cognaci napfénynek az értékét, amit Laurent-éknak személyiségükkel – és persze kiváló italaikkal – sikerült a szürke délutánba csempészniük.

Az osztrák nemzeti borverseny, a Salon Österreich Wein gyűjteményéből, közel 7000 borminta közül került ki az a 265, amit a VieVinumhoz kapcsolódóan egy ültetett kóstoló során lehetett megkóstolni. A Palais Niederösterreich pazar környezet, egyetlen hatalmas terem, több száz kóstoló, délelőtti és délutáni szekcióra bontva, jómagam a korábbi kezdést választottam, elvileg akkor frissebbek az érzékszerveink. A 42 sorba rendezett 265 borból hatvan fért bele a délelőttbe, ide most csak a nekem legjobban tetszőket válogattam ki.