Sárgadinnye olasz sonkával és stilton sajttal, rizottó baranyai gombákkal és ormánsági szarvasgombával, rozé kacsamell zelleres burgonyapürével, sült céklával, kakukkfüves répával és egy isteni csokoládétorta – ez a menüsor volt az első, mondhatni személyes találkozásom Csonka Gergővel, aki 2013-ban a Sauska Villánynál nyűgözte le a násznépet egy esküvői vacsorán. Ma már saját éttermében alkot. Szlogenje: az alapanyagok mélységes tiszteletén alapuló őszinte, egyszerű, érthető, klassz bisztrókonyha kis csavarral. A Soul Kitchen idén Pannon Borrégió Top5 étterem lett, séfjével még a nyári számunkban beszélgettünk.

Azt hiszem, talán nem is volt még összegző éves Mustra-listánk. Lehet azért, mert minden Mustra kicsit más, de mégis ugyanazok a szabályok érvényesek, vagyis összemérhető. A mostani listánkon azok a borok szerepelnek, amelyek 2018-ban legalább 90 pontot kaptak.

A komló egy fura növény, hiszen vad formája gyomként tör elő sok helyen, a házikertek kiirthatatlan réme, nemesített formájában pedig egy sérülékeny, sokszor kevés sikerrel termeszthető kultúrnövény, mely fajtagazdagsága évről-évre új ízkaraktereket hozó, izgalmas és túlhype-olt példányokkal növekszik.

Úgy emlékszem, az elmúlt tizenegy évben nem történt meg, hogy egy elkészített és megírt interjú kimaradt volna a Pécsi Borozóból. Készítettünk ugyanakkor nem egyet, kétszáznál is többet. Szólhatnék az újságíró felelősségéről, az interjúalany felelősségéről, de most a saját, szerkesztői szempontomból mesélem el a történetet, talán okulunk belőle mindahányan. Szerkesztői publicisztika az őszi számból.

Gondoltam, gyorsan jelentek, mielőtt kimegy a fejemből a lényeg, amit nem is tudtam lejegyzetelni. Összesen 58 fehér tételt kóstoltam meg a Zé Feszt mai első napján és összességében örülünk. Annak nem, hogy kevesen jöttek el, szóval holnap eshet hó, lehet jég, fel a hótaposót vagy síléceket és legalább a pécsiek nézzenek el a volt PEK-ben, mert a Szántó Kovács János utcában kis csodákat kóstolhatnak.

A Pécsi Borozó tavaly hirdette meg először szavazását, az olvasók és munkatársaink körében próbáltuk felmérni, kik is a kedvenceink. Legyen az borászat, vendéglő vagy hotel, azaz a kedvenceket három kategóriában mérettük meg, az idén már másodszor. A díjakat szombaton adtuk át, a Pécsi Borozó első Adventi Borszalonján.

Hálátlan dolog könyvajánlót írni. Ha a mű jó, az ajánlót író embert a sárga irigység rágja, miért nem ő írta meg. (Már ha vannak ilyen irányú ambíciói.) Ha a könyv rossz, akkor pedig igazi kanosszajárás következik, kiemelve a kötés technikáját, dícsérve a nyomdát, a tördelőt, igyekezvén semmit sem írni magáról a könyvről.

Mindjárt az elején leszögezem: nem az áruházi alsó polcról beszélek. A saját otthoni, kis boros polcomról, ahol a főzésre is szabadon elvehető tételek kerültek biztonsági okokból felülre és a titkos tartalék alulra, ahol ez a bor jó ideje pihen. Pihent. Merthogy ma este megbontottam. Vörösre vágytam, épp csak egy pohárral. Kettő is lett belőle.