Egy vallomással kell kezdenem: a januárt a tartozások eltüntetésére terveztem be. Nagyon sok bor áll egy virtuális sorban, kóstolásra várva. Sokat kaptam ajándékba, sokat küldtek borászok véleményt várva, sokat vettem magam örömére, háromszor sok már bőven kitölti a januárt, feszített tempóban. Elsején egy olyan borral nyitottam a sort, amiről sok jót hallottam, de még nem kóstoltam sosem.

Akkor most jól megy a Pécsi Borozónak? Ezt kérdezték tőlem nemrég egy vacsorán. Mit mondhattam? Sosem volt jobb. Hiszen még megvagyunk, ami 11 teljes évet és 44 kiadott lapszámot követően akár sikerként is elkönyvelhető.

Volt pár bor, amiről csak instafotó került fel a világhálóra, de érdemesek lennének arra, hogy bővebben is írjunk róluk. Hét bor került a szűkebb körbe, közös pontjuk azon túl, hogy a saját gyűjteményemből kerültek elő és mindegyiküket decemberben kóstoltam (újra), igazándiból nincs.

Sárgadinnye olasz sonkával és stilton sajttal, rizottó baranyai gombákkal és ormánsági szarvasgombával, rozé kacsamell zelleres burgonyapürével, sült céklával, kakukkfüves répával és egy isteni csokoládétorta – ez a menüsor volt az első, mondhatni személyes találkozásom Csonka Gergővel, aki 2013-ban a Sauska Villánynál nyűgözte le a násznépet egy esküvői vacsorán. Ma már saját éttermében alkot. Szlogenje: az alapanyagok mélységes tiszteletén alapuló őszinte, egyszerű, érthető, klassz bisztrókonyha kis csavarral. A Soul Kitchen idén Pannon Borrégió Top5 étterem lett, séfjével még a nyári számunkban beszélgettünk.

Azt hiszem, talán nem is volt még összegző éves Mustra-listánk. Lehet azért, mert minden Mustra kicsit más, de mégis ugyanazok a szabályok érvényesek, vagyis összemérhető. A mostani listánkon azok a borok szerepelnek, amelyek 2018-ban legalább 90 pontot kaptak.

A komló egy fura növény, hiszen vad formája gyomként tör elő sok helyen, a házikertek kiirthatatlan réme, nemesített formájában pedig egy sérülékeny, sokszor kevés sikerrel termeszthető kultúrnövény, mely fajtagazdagsága évről-évre új ízkaraktereket hozó, izgalmas és túlhype-olt példányokkal növekszik.

Úgy emlékszem, az elmúlt tizenegy évben nem történt meg, hogy egy elkészített és megírt interjú kimaradt volna a Pécsi Borozóból. Készítettünk ugyanakkor nem egyet, kétszáznál is többet. Szólhatnék az újságíró felelősségéről, az interjúalany felelősségéről, de most a saját, szerkesztői szempontomból mesélem el a történetet, talán okulunk belőle mindahányan. Szerkesztői publicisztika az őszi számból.

Gondoltam, gyorsan jelentek, mielőtt kimegy a fejemből a lényeg, amit nem is tudtam lejegyzetelni. Összesen 58 fehér tételt kóstoltam meg a Zé Feszt mai első napján és összességében örülünk. Annak nem, hogy kevesen jöttek el, szóval holnap eshet hó, lehet jég, fel a hótaposót vagy síléceket és legalább a pécsiek nézzenek el a volt PEK-ben, mert a Szántó Kovács János utcában kis csodákat kóstolhatnak.