Az esemény felvezetéseként megtudhattunk néhány érdekességet Pécs (illetve a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet) szerepéről a furmint fajtagyűjteményének alakításában, és a genetikai állomány fenntartásában. Számos régi klónból már csak a Kutatóban őriznek néhány tőkét, amiket Németh Mártonnak, az intézet első igazgatójának köszönhetünk. Ő volt az, aki az ötvenes években a gyűjteményt kialakította. Sajnos arra nincs lehetőség, hogy a különböző tőkék szőlőjét feldolgozáskor külön kezeljék, de az egyes klónok hasonlóságainak és különbözőségeinek felderítése magában is nagy érték.

Mivel Szabó Zoli is dolgozott a Kutatóintézetben, valamint a mai napig különös figyelmet fordít a saját ültetvényeiben is a klónokra, kifejtette, gyakran találkozik azzal, hogy egyes szőlő- és bortermesztők nem ismerik a területükön telepített fajtákat. A talaj ásványainak megismerése rendkívül divatos, ám nagyon sokan külföldről vásárolnak szaporítóanyagot, és nem tudják sem az alany, sem a nemes eredetét. Ezáltal kevesen élnek a lehetőséggel, hogy a saját területüknek legmegfelelőbb fajtavariációt alkalmazzák, márpedig a furmintnak rendkívül sok változata létezik. Szerinte egyébként ez nem elsősorban a termelők, hanem az oltványkészítők hibája is, mert nem tudják olyan technológiával és olyan mennyiségben előállítani a szaporítóanyagokat, mint ahogy azt a piac várná.

Az utóbbi évek egyik nagy vitája a szakmában, hogy Tokajban a száraz furmintoknak van-e létjogosultsága. Ebbe a vitába –szerencsére – ezen az estén nem szálltunk bele. Zoli viszont a furmint-klónokon keresztül kifejtett egy rövid véleményt. Szerinte ugyanis nagyon nehéz dolga van a tokaji termelőknek, hiszen úgy kezdtek el száraz furmintokat készíteni, hogy az ültetvények nagy részén a szőlők botritiszesedésre hajlamos, nagy bogyójú, tömött fürtű klónok voltak, melyek eleve az édes borok készítésére voltak kiélezve. Az utóbbi években sokat javult a helyzet, és ő is elmondta, hogy mivel Pécsen, nemespenészként nem igazán jelentős a botritiszes fertőzés, inkább az annak ellenálló fajtavariációkkal foglalkozik.

A furmint eredetéről – amelyet az utóbbi évek genetikai kutatásai támasztanak alá – is elhangzott néhány mondat. A kóstoló jellegéből – és Szabó Zoli stílusának megfelelően - ez csak néhány szóban és lazán történt. Ennek keretében megtudtuk, hogy a furmint apja a weisser heunisch szőlőfajta (amely a jelenlegi kutatások szerint 76 világfajta őse) egy amolyan „ampelográfiai Don Juan”.

Mire idáig eljutottunk, már bőven belekóstoltunk a sorba, amely a tervezett 10 helyett 12 borból állt, növelve ezzel a borok változatosságot. Négy borvidékről kóstoltunk, kizárólag száraz, ám technológiailag eltérően készített borokat. A különbözőségek a legtöbb esetben valamilyen plusz érdekességet adtak. Ám azt borsor variabilitása is megerősítette, hogy nehéz a furmintból készült borokat egyszerűen, sallangmentesen, szakmai rálátás nélkül értelmezni, ami nem előnyös a világpiacra való törekvések mellett.

A borsor az alábbiakból állt:

• Szabó Zoltán Pécsi Furmint 2017
• PTE SZBKI Pécsi Furmint 2017
• MAD Tokaji Furmint 2016
• Szarka Pince Tokaji "Mád" Furmint 2016
• Balassa Tokaji "Bomboly" Furmint 2017
• Bárdos Mátraaljai Furmint 2017
• Made by Dereszla Tokaji Furmint 2016
• Tornai Somlóó Prémium Furmint 2016
• Szt. Donát Balatonfüred-Csopaki "Márga" Furmint 2016
• Bardon Tokaji "Meszes" Furmint 2015
• Barcza Pince Nagy-Somlói Furmint 2015
• Sanzon Classis Tokaji Furmint 2015

A borokat természetesen mindenki szabadon értelmezhette, a saját tapasztalásunk mellé azonban Szabó Zoli is mindig hozzáfűzött valamilyen véleményt. Szinte mindegyik bor jóivású, fajtajelleges tétel volt, amelyekben ízben és illatban is szépen megjelentek a furmintra jellemző gyümölcsök; körte, birs, helyenként pedig zöldalma és sárgabarack. A legtöbb információt – természetesen – a pécsi borokról kaptuk, hiszen az egyik Zoli saját bora volt, a másik pedig a Kutatóintézetből érkezett, amivel szintén jó kapcsolatot ápolnak a szervezők.

A többi esetben érdekes volt találgatni, hogy az adott borban érzett pluszt mi okozhatja. A Balassa Bomboly Furmintnak például valószínűleg a battonage adott egy kis karamellás jelleget. A Bárdos Furmint pedig olyan ízjegyeket hozott, amit vagy egy fajélesztőnek, vagy esetlegesen egy (a fajtaborral kapcsolatos törvényi kiskaput kihasználó) másik fajtának köszönhetünk. A Szarka Pince "Mád" Furmintjában a mádi talajnak tulajdonított hűvös, gyógynövényes karaktert fedezhettük fel, a Tornai Prémium Furmintban pedig a somlói ásványosságot. Illetve a Szent Donát borában is megjelentek a csopaki talajnak tulajdonított illatjegyek. Utóbbi pincészet jelenleg szakmai és borkedvelői körökben is hájpolt, csakúgy, mint az utolsó tételt adó Sanzon Tokaj, így a kisebb pincészetekkel együtt igen széles rálátást kaptunk az ország furmintjaira. A kóstoló végén mindenki kiválaszthatta a három kedvencét, és szavazhatott, aminek eredményeképpen a résztvevők a Szabó Zoli, a Bardon és a Balassa tételeit értékelték a legjobbnak.

A borok mellett majdnem mindenki vacsorázott is, az ételt ezúttal a furminthoz hangolták. Az este szinte észrevétlenül elrepült, az olajozott felszolgálásnak (amely kifogyhatatlan víz- és kifli-készleteket, valamint villámgyors visszakóstolási lehetőségeket biztosított) és a – végig kitartó – remek hangulatnak köszönhetően. Úgy jöttünk el, hogy teljesen érthetővé vált, miért telt meg az esemény nem várt gyorsasággal, pedig mint Jobbágy Kornél házigazdánk elmondta, fehérboros rendezvény esetében nem számítottak ekkora érdeklődésre.

Fotók: Németh József