A múltkori polcbalesetből mentett borok közül most egy olaszrizling bújt el a hűtőből. A tavalyi balatoni fehérboros mustránk egyik túlélője, de most visszakóstoltam, mennyire voltunk jó bírák. Sokat nem csalódtam.

Amikor néhány éve egy osztrák bárban nyári fröccs néven a szódával dúsított zöldveltelinibe egy gombóc citromfagyit is tettek, bizony kicsit furcsán néztem. Aztán látnom kellett, hogy itthon is, ahogy a nagyvilágban is, a bor nem csak tisztán vagy szódával, de bizony koktélalapanyagként is elfogadott.

Hogy július derekán egy hatéves, déli vörös kerül a pohárba? Tizenöt fok van és esik az eső. A nyár elmaradt, itt az ősz, jöhetnek a vörösök. Bár holnapra már jobb időt ígérnek és nyarat, ma este még egy feketehegyi válogatást bontok.

Egy polc megadta magát a raktárunkban, álldogált félszegen egy ideig, a minap meguntam, lepakoltam, ami még rajta volt. Szétszedni mg nem volt időm, megszerelhető, megmenthető lesz talán, viszont az alsó polcon vörösek helyett pár karton fehérre leltem. Néhány kíváncsivá tett, behűtöttem, megkóstoltam őket, íme a tapasztalat.

Ha van elfeledett borvidék és vannak elfeledett történetek, akkor a Fruska Gora a legszomorúbb ezek közül. A szerbek Sremnek, a horvátok Srijemnek, a magyarok Szerémnek nevezik azt a Száva és Duna folyók által közrefogott területet, ami régen, a rómaiak idején a Syrmia nevet viselte. Ez a föld az ígéret földje volt. Az ígéreté, hogy van miért küzdeni, hiszen a gyümölcs beérik, a folyók vizet adnak, az állatoknak van legelő. Ki nem váltotta be ezt az ígéretet?

Rácz Erika, a Sanzon Tokaj arca, tulajdonosa és mindenese megkérdezte a véleményemet a 2016-os évjáratról. Nem cifrázom sokat, a Blanc tuti nyári sláger, a Hárs már most is szép, míg a Rányt még néhány évig fektetném a fogyasztás előtt. A Classic savai elég élesek voltak a kóstoláskor, talán majd besimulnak az idővel, de ez kérdéses. Jöjjenek a jegyzetek.

A Wine&Partners szervezésében egészen elképesztő Zierfandler-kóstolón vehettem részt Gumpoldskirchenben, a Gebeshuber borászatban. Persze már a meghívóban is benne volt, hogy 1948-ig fogunk visszamenni az időben, így fel sem merült, hogy ne induljak el Ausztria irányába.