Az osztrák nemzeti borverseny, a Salon Österreich Wein gyűjteményéből, közel 7000 borminta közül került ki az a 265, amit a VieVinumhoz kapcsolódóan egy ültetett kóstoló során lehetett megkóstolni. A Palais Niederösterreich pazar környezet, egyetlen hatalmas terem, több száz kóstoló, délelőtti és délutáni szekcióra bontva, jómagam a korábbi kezdést választottam, elvileg akkor frissebbek az érzékszerveink. A 42 sorba rendezett 265 borból hatvan fért bele a délelőttbe, ide most csak a nekem legjobban tetszőket válogattam ki.
Ebből a sorból egyértelműen a Hirtzberger volt a kedvencem, vastag, testes, tömény veltelini, nem csoda, hogy a 9 év meg se kottyant neki. Jó sav őrzi benne a lüktetést, fűszeres, szaftos, érett citrusokkal, pici dohány, inkább szivar, mint pipa. Szaftos gyümölcsösség kortyban, krémesség, kis édesérzettel megbolondítva.
Egy évvel idősebb korosztály, de összességében jobban bejöttek. A Schloss Gobelsburg feszes, érett, telt és minden tekintetben szépen kiegyensúlyozott bor volt, nagy élmény, tőlük talán el is vártam, hogy a tízéves veltelini is szép legyen, de kevéssel maradt el tőle az Ecker – Eckhof számomra tök ismeretlenségből bukkant elő, annyit tudtam kideríteni, hogy löszös-meszes talajon, ötven éves tőkéken termett az alapanyag, a bor fűszeres, a hordó (akáchordó) jól integrálódott, jó anyag még mindig és elegáns is.
A rajnai rizlingeket majdnem lekéstem, két sorról le is csúsztam, elfogytak, de ez is kárpótolt. Elsősorban a végén a Stadt Krems közel húszéves bora, ami legtagadhatna bőven a korából, annyira élő, annyira feszes, finoman gyümölcsös és erősen minerális bor.
A piros veltelini az a fajta, amiről keveset tudok, e érdekel, amióta egy-két tétellel korábban megismerkedtem. Ráadásul a cirfandli egyik szülője, ami plusz érv természetesen. Két tétel tetszett jobban, a Mantlerhof gyümölcsös, intenzív illatú bor volt, sok érett őszibarackkal, kortyban is szaftos gyümölcsösség, kis édeskesernye, érett, már-már aszalt gyümölcsök, az ananász, trópsi gyümölcsök is megjelentek. A Leth illatában szintén érett gyümölcsöket hozott, az alkohol nem kevés, de elbírja, mert elég masszív, sűrű szövésű bor, telt és krémes a korty.
A sauvinon blanc-okra kíváncsi voltam, a stájer borok nagy kedvenceim ebből a fajtából. Ebben a sorban 2007-es tételek sorakoztak, az eleje is jól indult, de a végén két extraklasszis jött. A Gross kristálytiszta illatú, szinte fiatalos, zöldfűszeres, füves, rózsaborsos. Kortyban több gyümölcs jön, friss trópusi jegyek, mineralitás és lendület. Nagyszerű tétel, abszolút sorban is a top-kedvencek közé került. Ahogy a Tement is, ebben az ásványosság lett kimaxolva. Jó test, friss gyümölcsök, sok füves aromatika, sok fű és csalán. Az ásványos érzet, a sós jegyek dominálnak, némi cseresség is felbukkan. Csodálatos tiszta, izgalmas, sokrétű illat és utána sem csalódás.
A 2006-os sauvignon blanc-ok kiemeltje a Sabathi pincészettől érkezett. Bogyós gyümölcsök, ásványosság, érett mangó, kamilla, ribizli és egres. Kortyban egyszerre fűszeres és gyümölcsös, jó savakkal. Izgalmas, komplex bor, egészestés játékos.
A régebbi sauvignonok között is találtam kedvemre valót, nem is egyet, de egyet különösképpen. A Ploder-Rosenberg pincészetről korábban semmit sem tudtam, de a 2002-es boruk lenyűgöző volt. (Egyébként 2006 óta biodinamikus, 2015 óta Demeter-minősítéssel rendelkeznek és van csomó izgalmas fajta és technológiai kísérletük.) Friss, lendületes, hordó is, fűszer is, gyümölcs is van még benne bőven, egres, bodzaszörp és citromfű, plusz az alkohol is érződik, de a test elég hozzá, kell is hozzá. Izgalmas bor.
A Gemischter Satz számomra az igazi bécsi bor, a vegyes fehér, aminek kultusza és nimbusza is van. A Wieninger borház 2000-es tétele oxidált volt sajnos (talán palackhiba), viszont az egy évvel idősebb szenzációs állapotban volt. Szikár, jó savakkal, ásványossággal, még gyümölcs is volt benne, szépen korosodik, élmény őszen is.
A cirfandlikról és rotgipflerekről később lesz egy külön cikk is, de itt a régi tételek bukkantak elő, muszáj volt belevennem őket a kóstolósoromba. A két Stadlmann zierfandler közül a 2008-as volt a szebb, birses, érett gyümölcsös, klasszikus illattal rendelkezett, egyszerre volt benne szikárság és érett gyümölcsösség, plusz jó savak is segítették. A rotgipflerek közül a ma már nem tevékenykedő Thiel pincészet 2000-es tétele tetszett, érett, egzotikus gyümölcsök, telt és krémes, az alkohol nem kevés, birkózik vele a bor, de még mindig nagy bor.
Átnyargalás a vörösökre, két zweigelt sor következik. A 2007-esek carnuntumiak közül a Grassl és a Glatzer emelkedett ki, az előbbi behízelgő, édes gyümölcsös illatokkal nyitott, meggyes és szilvás aromatika jellemezte. Kortyban a tannin nem kevés, de a gyümölcsösség szép ellenpont, még van benne fejlődési lehetőség is.
A 2006-os sorból nekem az Aumann jött be leginkább, a hordófűszeresség-dominancia ellenére. Szép volt a vanília, az édesfűszerek, érett a gyümölcs, meggy, piros bogyósok. valahogy úgy állt össze minden, hogy nem lehetett sok hibát találni benne. Összességében a zweigeltek elég korrekt sort alkottak, ez a tíz tétel azt mutatja, több van ebben a fajtában is, mint sokan hiszik.
A Sankt Laurent avagy a szentlőrinci Magyarországon nem igazán elterjedt fajta, talán másfél hektár van belőle a HNT statisztikája szerint, ezzel szemben a sógorok 780 hektárról szüretelnek. Kiemelkedő élmény igazán egyik sem volt, a legjobban Gerhard Markowitsch bora tetszett, érett bogyós gyümölcsök, szeder, kávé és kakaós kalács illata jött belőle. A bor elég koncentrált, tartalmas, hosszú, a tannin erőteljes ugyan, de az egész kerek történet.
Szerettem volna kékfrankosokat is kóstolni, de nem jött össze, a szentlőrinci-sor után már éreztem, hogy nem frissek az ízlelőbimbók, fárad a száj, lankad a figyelem, inkább ebédeltem egyet, sétáltam és délután bepakoltam a magammal hozott villányi borokat a másnap nyíló fesztivál helyszínére. Nem álltam még be kocsival a Hofburgba, de szórakoztató élmény volt. A folytatásban jönnek a cirfandlik és rotgipflerek!