Pár percet késve érkeztem a Zing Burger immáron negyedik állandó éttermébe. Jó helyre jöttem, már rengeteg ember állta el az ajtót, és akkor még nem beszéltem a benti tömegről, ami javarészt sajtósokból, fotósokból és gasztrobloggerekből állt. A sokaság ellenére kedvesen fogadtak, ráadásul a kezembe nyomott ananász-gyömbér koktél nagyon jól esett a sok gyaloglás után. Kis kitérő, hogy a Zing Nádor utcai étterme éppen félúton található a Deák Ferenc tér és a Kossuth tér közt, így mindenképp be kell vállalni egy kis sétát a város egyik legjobb hamburgere kedvéért.
Érkezésemkor épp Kenderesi Tamás, olimpiai bronzérmes „sajtbureszes” úszónk fordította meg a húst a fényképezők villogó fényének kereszttüzében. Ekkor mutatták be ugyanis, mitől Zing a burger, hogy ugyanis a hús az wagyu, vagyis Kobe-marha, már ha abból kéri a kedves vevő, a pogácsa meg helyben sütött, a sajt meg valami másért szuper, de ezt sajnos nem hallottam, mert akkor már annyian voltunk bent, hogy akkor sem lettek volna többen, ha személyesen Ferenc Pápa fordítja a húst az Eucharisztikus Világkongresszuson.
Ekkor úgy határoztam, hogy valamiképpen átfurakodva a Kenderesi-gyűrűn feltornázom magam az emeletre, egy leendő éttermi kishelyiségbe, ahol kevesebben is voltak és pókperspektívából lehetett figyelemmel kísérni az eseményeket: ekkor esett szó a márványozottságról.
A lényeg ugyanis a márványozottság, ami a marhaszelet izomrostjait keresztül-kasul behálózó zsírfonalakat jelenti. Ez némiképp hasonlít a márvány erezetéhez, bár nem nagyon, de ezek miatt a zsírok miatt lesz a hús finom, és mondanom sem kell, hogy a Kobe-marhában (és a többi Zingben már régóta kapható Angusban is) ebből sok van. Íme:
Ezt követte a szintén wagyuból készült steak, amit egyébként ugyanúgy kell sütni, mint a rendes marhasteaket, magas minőségű technológiával. Ezért a steak kifejezette éttermi étel. Ebből már nekem nem maradt, így azt nem tudtam megkóstolni, de biztos finom. Viszont kaptam még kétszer ananászlevet és egy fél hamburgert is, ami nekem tényleg jobbnak tűnt, mint amit eddig ettem a Zingben, pedig azok is elég magasra tették a lécet. Szóval a hambi szuper. A wagyu pedig Pécs mellől érkezik, Zichy Mihály az egyetlen magyar tenyésztő, tőle vásárolják az alapanyagot, limitált mennyiségben, velük már foglalkoztunk, sőt az indulásukkor kicsit bábáskodtunk is a projekt felett, öröm látni, hogy sikeresek és végre kóstolni is a wagyut.
Kérdésemre elárulták, hogy a leendő borkínálat kizárólag magyar borokra és azon belül is inkább a kisebb borászatokra fókuszál. Ha másért nem, azért még egyszer vissza fogok térni, hogy lássam, milyen lesz. Ám amire ők igazán büszkék, az a saját pörkölésű kávéjuk, amit kiváló baristák fognak készíteni. A kávékhoz sajnos nem igazán értek, így nem erőltettem, hogy hosszabban is kifejtsék, de akit érdekel, tesztelje iziben.
A hely egyébként még nincs kész, és remélhetőleg a novemberben esedékes nyitásra azért dizájnosabb lesz a mostani állapotánál, mert jelenleg inkább a 79-ben leégett Balázs vendéglő mosogatókonyhájára hajaz. Kivéve a neon-Zing táblát mert az nagyon menő:
Összegezve, a Zing új étterme jó hír a hamburgerért és steakért rajongók számára, és azoknak is, akik a Zinget nagyon szeretik, de nem egy kamion előtt akarnak padokon enni. A helyszínválasztás annak ellenére bevállalós, hogy közel a Bazilika és az éttermektől, valamint turistáktól nyüzsgő Október 6. utca. A hivatalnegyed ezen része ugyanis nem nevezhető a délben harapnivalóra vágyó, lézengő emberek Mekkájának, de éppen ezért újabb lökést is adhat a negyed kissé poros-dohos, éppen csak ébredező atmoszférájának.