Kérem Várjon!
Cikkek
Mindig és soha
Indítás 2017
zoranka
2017 January 02.

Mostanában ritkábban írok. Vagyis írok elég sok mindent, de szabadidőmben már nem vesz rá a lélek. Van ebben fáradtság, új munka, új gyermek, meg van biztos egy kis fásultság, hogy mégis kinek? Tudom persze, nem is bántom azokat, akik olvasnak bennünket, de vajon mennyire jut tovább, mennyire bővül a kör, no meg mi legyen a téma, palack palack után, hosszú tematikus sorok vagy sztorik, interjúk? De új év, új tervek, új idők.

Nem lesz persze semmi máshogy, amikor van lendület, téma, lüktetés, akkor több cikk lesz, ha fogytán a luft, akkor kevesebb. Így van ez rendjén, hiszen ez végül is egy blogféleség, azért nem is alakítottuk sosem komolyabbra. A print más dolog, ott kell a szervezettség, de itt csak önkéntes szerzők publikálnak, ha épp írni támad kedvük bor kapcsán. Ennyi.

És az ünnepek alatt csak úgy kedvtelésből kóstolgattam, megírni se terveztem egyik bort sem,  csak bontottam egyet a főzéshez, vagy az esti filmhez, egyet a könyv mellé, de bizony két pohár pezsgő még társasjáték mellett is lecsúszott.

Volt itt olasz bor, fehér, Bianco di Corte 2015, Valentino Butussi pincészetéből, akinél november elején jártunk Corno di Rosazzo-ban (Colli Orientali del Friuli), remek élmény volt, kóstoltunk tucatnyi bort, jót beszélgettünk, sőt törtem egy poharat is, pedig én voltam a józan sofőr. Ennek ellenére kaptunk egy remek bort, chardonnay, friulano és pinot banc házasítása, kapott nagy hordót, de maradt benne frissesség, nem volt kérdés, hogy ketten kivégeztük a palackot.

Sőt bontottunk még egy vöröset is, de azt innen a szomszédból, egy mohácsi cabernet franc, Horváth Zoli (Planina Borház) pincészetéből, akivel együtt jártuk meg az olasz minitúrát is. A 2014-es CF ivásra termett vörös, van benne tartalom, de nem cuppogtunk hosszasan, élveztük minden cseppjét. A maradék aztán másnap átlényegült a mártás részévé, de az már egy másik történet.

Karácsony este szűk körben, nem igazán lehet ilyenkor nagy borsorokban gondolkodni, egyetlen pezsgőt bontottunk, egy prosecco volt a Pitars pincészettől, náluk is jártunk nemrég, épp szieszta volt, de mégis ajtót nyitottak nekünk, korrekt borokat kóstoltunk és ez az extra dry prosecco nekem bejött akkor is és most is. Lazac volt a főétel, működött.

Másnap két fehér került terítékre, a Hilltoptól kaptam az ünnepek előtt egy kis csomagot, ezúton is köszönöm, kedves volt tőlük. Az Ihlet Cuvée 2015 a Kamocsay Ákos premium sorozatból jól vezette fel az ételt, könnyed volt, kedves, nem is kellett több ide. Az ételhez Tohu Sauvignon Blanc-t használtam fel, a 2011-es bontottam ki még előző este, az ebédhez meg egy érdekes párosítással fehérbor kellett a marhához, így ez az érettebb fehér pont passzolt.

Egy nappal később volt Staša születésnapja, aki szlovén borújságíró kolléganő, rendszeresen jön hozzánk a Portugieser du Monde és egyebek kapcsán is, tőle kaptam egyszer egy édes Pullus Traminit 2011-ből, ez egy ptuji pincészet, ahonnan Staša is származik, szóval virtuálisan koccintottunk. Tisztességes édes, de aki Tokajon nevelkedett édesben, ott bizony megbicsaklik ilyenkor a mérce.

Aztán mozi utánra kellett egy bor, a Zsivány egyest néztük meg a fiammal, illett volna egy Heimann-bor, gondolom utólag, hiszen összefutottunk az előtérben idősebb és ifjabb Heimann Zolival is, de már bekészítettem egy tízéves tételt, a Tűzkő Birtok érlelőpincéjének 300 éves szülinapjára készült ez a cuvée, és még mindig remek állapotban volt, élvezet volt és épp jókor csíptem el, sokkal tovább már nem lett volna ennyire izgalmas.

Javarészt ezek voltak társaim a semmittevésben, mert bizony nem pörögtük túl ezt a pár napot, de ilyenkor talán belefér. Ma úgyis indul a mókuskerék, győzzünk felpörögni.

Idénre tett ígéreteim nincsenek. Hacsak az nem, hogy megtartok mindent, ami arra érdemes és törlök mindent, ami nem. Érvényes ez nem csak minden, hanem mindenki vonatkozásában is.

Vagyis lesz Pécsi Borozó, Portugieser du Monde, Pannon Borrégió Top25, ezeket nem lehet csak úgy abbahagyni, mert bennük vagyok én is.  És folytatódik a Borászati Füzetek is, amiben még nagyon sok fantáziát látok, csak megvalósítani nem oly könnyű mindent. És lesz egy-két új dolog, új rendezvény, új kiadvány, ami talán belefér az időmbe, merthogy dolgozni is kell, no meg talán a legfontosabb, felelősségteljes kétgyermekes felnőtt életet élni és nem elfelejteni mosolyogni, nevetni, legyinteni.

Köszönet mindenkinek, aki velem van ebben a kalandban, a családomon túl a munkatársaimnak, barátaimnak, kollégáimnak a lapkészítésben és rendezvényszervezésben, az olvasóinknak, az előfizetőinknek, a rendezvényeinkre belépőt vásárlóknak, a támogatóinknak, hirdetőinknek, partnereinknek, és még sokaknak, akik nélkül nem lenne ugyanaz az életünk.