Örömteli, amikor az ember mintegy Nostradamusként megjósolja a jövendőt és meg is éli a jóslat beteljesedését. Valahogy így érzem magam most és gondolom így érzik magukat a pannonhalmi termelők is. Rendkívül jó feeling, remélem ők is élvezik!

A villányi gavallér és szende múzsája sétált egyet a Montmartre-on, andalogtak a girbe-gurba utcácskákon, megtették a kötelező tisztelgést a  Sacré Cœur-bazilikánál, majd bekukkantottak a világ egyik legelismertebb szakmai borversenyére, a Vinalies-ra. És ha már ott jártak, két arannyal tértek haza Villányba.

Mit ér egy száraz tokaji, ha már 6 éves? Tényleg szétesik és ihatatlan? És egy Amarone, szintúgy 6 évesen? Vajon 2014-ben mit tudott egy édes tokaji? Egyáltalán, melyik a legjobb és van-e értelme összehasonlítani?

Elöljáróban annyit, nem lennék a tokaji, főképp a mádi gazdák helyében, amikor elolvassák a könyvet. Feltéve, hogy elolvassák. A szerző ugyanis nem finomkodik, amikor a számára oly kedves borvidékről és termelőkről esik szó. Érted haragszom, nem ellened, tarja a mondás. Ez most százszorosan igaz…

Nem túl gyakran fordul elő velem, hogy két palack bort napokon át kóstolgatok. Vagy elfogy, mert sokan vagyunk rá, vagy ott árválkodik egy ideig a hűtőben, aztán átadja a helyét egy újabb jövevénynek. Nem vagyok egy kifejezetten mennyiségi borivó, de ebben az esetben három nap alatt lassacskán kiüresedtek a palackok, kis külső rásegítéssel.

Dr. Bene Zsuzsanna halk szavú szakember, aki kerüli a nyilvánosságot. Pedig ha leülünk vele beszélgetni a pincébe akár a borról, akár gasztronómiáról vagy turizmusról, élelmiszerbiztonságról vagy szőlőről, gyorsan kiderül, hogy érdemes odafigyelni a mondanivalójára. Nem is csoda, mindezeket a Miskolci Egyetemen is oktatta, ma pedig Tarcalon a kutatóintézetben felügyeli a dolgokat…

Csizmadia Kristóffal ennek kapcsán beszélgettünk nem csak a szobakiosztásról, de a hőskorról, a wellness részlegről, a világ egyik legjobb dizájneréről, a vendégek elégedettségéről és persze a minőségre való törekvésről.

Bár borkóstolóra járni mindenképp érdekes, azért sokat számít az is épp hol kóstolunk, és az sem mellékes, épp mit. Néhányak szerint talán a kóstolt borok kellene az első helyre kerüljenek, azonban nálam az, hogy egy bor épp mennyire ízlik bizony számos tényezőtől függ. Meglepően sokat számítanak a kóstolás körülményei, egy ilyen esemény hangulata, amit az előzőeken túl még a résztvevők, a borászatok kollégái és a közönség összetétele is befolyásol. Sok tényezős dolog ez, na. Márpedig a bonyolult dolgok ritkán működnek igazán tökéletesen.

Kölcsönvett a cím, (földrajzi) szerencsém van, a 2016-os év balatoni fagyiját minden évben akár többször is meg tudom kóstolni. A következő borsort viszont így, most csak először, és lehet, nem biztos, hogy ez még többször össze fog jönni. Értekezzünk hát róluk.