Barátaink, a Pannon Borboltnál két éve importálnak alkoholmentes borokat, mi pedig a szerkesztőségi körben előszeretettel teszteljük a tételeket. Ezek az alkalmak nem sorolhatók a legjobb kóstolási élményeink közé, viszont a fogyasztásuk mindig nagyon érdekes beszélgetéseket generál.

Borászati kémia tanártól hallottam egyszer, amikor egy hallgató megkérdezte tőle, hogy lehet-e alkoholmentes bort készíteni, hogy „igen, lehet, de minek?”. Bár a válasz viccesnek hat, komoly tudomány is áll mögötte, a borban ugyanis az erjedés következtében számos olyan -szekunder- aroma jön létre, amelyeknek java az alkoholhoz kötődik. Ha pedig ezt eltávolítjuk, akkor az aromák is kivesznek, ezek megőrzésére vagy visszapótlására pedig még nem létezik megfelelő technológia.

Szóval a kérdés jogos: minek? Bár a szerkesztőségben is többen absztinensek, társadalmunk alapvetően úgy rendezkedett be, hogy ha koccintunk, nyomós indok kell ahhoz, hogy valaki kimaradjon belőle. Ezért is nehéz száraz novembert/januárt/böjtöt tartani, hiszen úgy szocializálódtunk, hogy a társasági eseményeknek része az ivás, és bizony magyarázkodnunk kell, ha kimaradunk. Mégis, lehetnek indokok, amik megkövetelik, hogy aznap ne nézzünk a pohár fenekére, például az autóvezetés, a várandósság, a gyógyszerszedés, vagy akár a vallás. Ilyenkor pedig jól jöhet egy ilyen alternatíva.

Valószínűleg nem véletlen, hogy az alkoholmentes bor nem terjedt el olyan mértékben, mint a mentes sör vagy pezsgő. Előbbi ugyanis frissít, szomjat olt és olcsó, utóbbi pedig a buborékok miatt megadja az ünnep mellé a látszatot. A bor viszont nem eléggé alkalmi ital és ez a változata olcsónak sem mondható. Olyan helyeket tudom elképzelni a létjogosultságát, ahol tényleg mindenki iszik, az elegancia is megvan és tényleg nagyon szívesen csatlakoznánk, de nem tudunk. Például egy lánybúcsún vagy esküvőn részt vevő kismamának.

A Lidl tehát múlt hét óta kínál két német alkoholmentes bort, a fröccsboros ajánlatok részeként. Nagyon kíváncsi voltam, hiszen csak 1299 Ft egy palackkal, ami a legolcsóbb ár eddig, amennyiért ilyen terméket vettem.

A Pinor Noir és a Chardonnay között különbséget leginkább a színben találtam. Mind a kettőnek az ízében, az illatában és a lecsengésében is van egy erős pirosalmás érzet, ami gyakorlatilag mindent fed. A chardonnay talán hajszálnyival citrusosabb, gyümölcsösebb, egy kicsit jobban ízlett. Mindkettő édeskés, szénsavas, kicsit híg, ízesített limonádéhoz hasonló.

Ezúttal sem a kóstolás adta az élményt tehát, inkább a helyzet. Különösen jópofa dolog délelőtt 10-kor nekiállni kóstolással egybekötve cikket írni. Amellett, hogy az ital nem túl komplex, ad egy kis boros érzetet, főleg az alma miatt. Én ezzel minőségi borban nem szívesen találkozom, de sokakat nem zavar, sőt, biztos vagyok benne, hogy aki kevésbé borértő, annak hozzá is tartozik a bor ízéhez. Ha nagymamámnak odaadnám, aki egész életében a saját félig-meddig oxidált, cukorral javított fehérborát itta, biztosan tetszene neki. Én pedig koccintanék vele az egészségére, mert a nyár derekán egy meleg délelőttön, amikor szeretném az alkohol hatásait kiküszöbölni, talán még nekem is jól esne az illúzió.

Aki kipróbálja, egy dologra figyeljen: gyorsan, a lejárati időn belül igya meg, mert ezeket a tételeket teljesen fölösleges a borhűtőben érlelni!