A legtöbbünknek alighanem van kedvenc borvidéke. Nyilván sok mindenen múlik, kinél melyik lesz a kitüntetett figyelmet élvező terület, de megkockáztatom, nem feltétlenül csak az ott termett borokon múlik ez. Sokszor nehéz elválasztani a bort a termelőjétől, a helyszíntől ahol először kóstoltuk, ahol megismertük. Megesik, hogy egy borhoz nem társul különösebb körítés és sztori, mégis megkedveljük, de merem állítani, hogy a tartós kötődéseknél bizony fontosak a körülmények. Számos olyan kedvenc borom van, amelyeknél ismerem-kedvelem a készítőjét, és bizony meglátva a címkét egy üzlet polcán, a bor aromájával egyszerre ugrik be a készítője, és a hozzá tartozó sztori. Egyfajta „ó ezt ismerem, itthon vagyunk” érzés. 

Habár kis hazánk őshonos borszőlőfajtájával - főleg Soltvadkerten - egész sokan foglalkoznak, a teljesség igénye nélkül Lantosék, Fonték, Galántaiék, a Béla Borászat vagy éppen Vassék, mégsem fordult még soha elő velem, sem borversenyen, sem magazinok tesztjein, sem itthon, hogy egymás után kóstolhassak meg két palackot.

Az Etyeki Kúria borai idén a világ legfontosabb borversenyein értek el kiemelkedő eredményeket. Első gondolatként felmerül, hogy előny olyan világfajtákkal dolgozni, mint a chardonnay vagy a pinot noir, de az éremnek mindig két oldala van. Az Independent magazin nemzetközi TOP 10-es nyári fehérbor listáján például egy magyar fajtabor, az Etyeki Kúria MSP 2019-es Zenit szerepel. Hol, melyik borral lehet sikereket elérni a világ nagy versenyein? A borok utóéletéről, trendekről, a borversenyek kulissza titkairól és az Etyeki Kúria nemzetközi víziójáról Mérész Sándor főborász és Nagy Vince kereskedelmi-, és cégvezető nyilatkozott. 

Bevallom nem is a bor miatt jártam Feldebrőn. A templom csábított, amit még a XI. században építettek, eredetileg négyzet alaprajzú, öthajós, centrális épületként, bizánci stílusban, középen a toronnyal és a templom alatt egy fantasztikus altemplommal. Ha a művészettörténészeket kérdezzük, hogy vannak-e ma Magyarországon Bizánchoz köthető épületek, a feldebrői templom szerepelni fog a felsorolásukban.

Nem ennyi szünetet terveztem a két franc írás közé, ám sajnos az Élet – mint tudjuk – nagy mókamester. Reményeim szerint ő legalább tud nevetni… No de vissza is ehhez a szép fajtához, lássunk további két franc-t, ezúttal két tételt a szekszárdi Görögszóból.

Váli Péter húsz évvel ezelőtt, egy szép, napsütéses áprilisi délelőtt megállt a badacsonyörsi hegyoldalban a szőlőtőkék között, elnézett a Balaton felé, és amikor arcát megérintette a tó felől érkező, meleg tavaszi szellő, úgy érezte: itt neki dolga van.