Magyarországra is került champion-díj és platina érmes az olaszrizlingek nemzetközi versenyén, emellett 3 aranyérmet, 4 ezüstérmet és 9 bronzérmet értek el a magyar borok. Az első GROW du Monde tapasztalatai még csak összegződnek, de máris szerveződik a folytatás, 2023-ban Horvátország, 2024-ben Magyarország ad otthont a rendezvénynek.

Erre a kérdésre keresték a választ a termelők egy forró májusi délutánon a Ciró környék hegyekben magtartott előadáson és kóstolón. Nem akarom azt írni, hogy a segítségünkkel, mert egyrészt nem segítettünk semmit, másfelől a szervezés igen érdekesre sikeredett.

Amíg Ercsey kolléga útinaplójában lassan már ott tart hogyan mártózott meg május végén a Jón- és Tirrén tengerekben, én az olaszrizlingekben fürdőztem hosszabban. Van ez a rákattanás, több hetes olaszozás, majd szünet, jó pár napja semmi, száraz június, na jól van, csak viccelek. De mértékkel, persze egy olaszrizling rá tud venni a hétfő esti kóstolásra is, hozzá női vízilabda, épp Kolumbia ellen dobjuk a tizediket.

Teljesen belejöttem az elnöki szerepbe, úgyhogy már arra is volt energiám, hogy az egész délutánt cosenzai császkálással töltsem.

Ez az egész egy véletlen. Az is, hogy ott voltam ahol ezt a bort kinyitották és az is, hogy megkóstolhattam. Köszönet illeti érte Željko Garmazt!

Amikor meghallottam, hogy Djordje Bikicki elvállalt egy tramini mesterkurzust a közeli Újlakon (Ilok, Horvátország), azonnal tudtam, hogy ott a helyem. Főleg, hogy éppen a Szerémség másik végén, Újvidéken (Novi Sad, Szerbia) voltam egy borversenyen…

Mindjárt meglepetéssel kezdődött a 2012 óta íródó CMB pályafutásom: zsűrielnök lettem! Hát mit mondjak, jól esett. Másfelől viszont egész délelőtt pillangók repkedtek a gyomromban. Hát hogy jövök én ahhoz, hogy felülbíráljam Mike DeSimonét, a Wine Enthusiast szerkesztőjét?

Hát hogyne tudnátok. Én is tudom, ezt mindenki tudja. Ott van minden bolt polcán 5-10-20 %-os töménységben, ezt tesszük a salátára (hígítva) de ezt tesszük (töményen) a kávéfőzőbe is, ha pittyeg, hogy vízkőmentesíteni kéne, és nincs kedvünk méregdrága vízkőmentesítő löttyöt venni. A világ egyszerű és érthető. Aztán egyszer csak beesik a postaládába egy invitálás egy sajtóeseményre, mi meg elmegyünk, mert miért is ne. És kiderül, hogy mindaz, amit az ecetről tudtunk, tévedés, de legalábbis roppant hiányos tudás volt.

Tudom, ilyet egy valamirevaló borszakíró nem ír le, be is zsebelem gyorsan a lenéző pillantásokat és kioktató vállveregetést, aztán lapozzunk, mert bizony tényleg finom borokat kóstoltam.