Amíg Ercsey kolléga útinaplójában lassan már ott tart hogyan mártózott meg május végén a Jón- és Tirrén tengerekben, én az olaszrizlingekben fürdőztem hosszabban. Van ez a rákattanás, több hetes olaszozás, majd szünet, jó pár napja semmi, száraz június, na jól van, csak viccelek. De mértékkel, persze egy olaszrizling rá tud venni a hétfő esti kóstolásra is, hozzá női vízilabda, épp Kolumbia ellen dobjuk a tizediket.

Teljesen belejöttem az elnöki szerepbe, úgyhogy már arra is volt energiám, hogy az egész délutánt cosenzai császkálással töltsem.

Ez az egész egy véletlen. Az is, hogy ott voltam ahol ezt a bort kinyitották és az is, hogy megkóstolhattam. Köszönet illeti érte Željko Garmazt!

Amikor meghallottam, hogy Djordje Bikicki elvállalt egy tramini mesterkurzust a közeli Újlakon (Ilok, Horvátország), azonnal tudtam, hogy ott a helyem. Főleg, hogy éppen a Szerémség másik végén, Újvidéken (Novi Sad, Szerbia) voltam egy borversenyen…

Mindjárt meglepetéssel kezdődött a 2012 óta íródó CMB pályafutásom: zsűrielnök lettem! Hát mit mondjak, jól esett. Másfelől viszont egész délelőtt pillangók repkedtek a gyomromban. Hát hogy jövök én ahhoz, hogy felülbíráljam Mike DeSimonét, a Wine Enthusiast szerkesztőjét?

Hát hogyne tudnátok. Én is tudom, ezt mindenki tudja. Ott van minden bolt polcán 5-10-20 %-os töménységben, ezt tesszük a salátára (hígítva) de ezt tesszük (töményen) a kávéfőzőbe is, ha pittyeg, hogy vízkőmentesíteni kéne, és nincs kedvünk méregdrága vízkőmentesítő löttyöt venni. A világ egyszerű és érthető. Aztán egyszer csak beesik a postaládába egy invitálás egy sajtóeseményre, mi meg elmegyünk, mert miért is ne. És kiderül, hogy mindaz, amit az ecetről tudtunk, tévedés, de legalábbis roppant hiányos tudás volt.

Tudom, ilyet egy valamirevaló borszakíró nem ír le, be is zsebelem gyorsan a lenéző pillantásokat és kioktató vállveregetést, aztán lapozzunk, mert bizony tényleg finom borokat kóstoltam.

Van az úgy, hogy egy pillanatra úgy érzed magad, ötösikrekként se lennél elegendő, hogy egyetlen hétvége alatt eljuss mindenhova, ahol lenni szeretnél. És aztán eljön a következő pillanat, hogy valóban kell-e mind az öt, nem volna elég csak egyetlen, lassabban csordogáló, mélyebbre mászó, belülre fókuszáló választás? És akkor úgy döntesz, ideje van az elengedésnek.

Avagy mi is történt a Concours Mondial de Bruxelles előtt, miért is mentünk oda és mi az a nulladik nap?

Tavasz van. Semmi nem jelzi jobban, hogy végre eljött a napsütéses, meleg évszak, mint a szezonális, friss zöldségek megjelenése. Számomra a tavasz íze a spárga – és sehol nem szeretik jobban, mint Németországban, méghozzá egy pohár zöldszilváni társaságában. És hol készül a legjobb zöldszilváni? - Bizony, Frankföldön! Tehát ez az irány.