Sokat hallottam már róla, főleg jókat, úgyhogy úgy döntöttem, Villányból hazafelé jövet beugrom egy könnyű ebédre. Szeretek errefelé autókázni, a szálkai tó tényleg gyönyörű, minden évben elhatározom magam, hogy egyszer a strandra is kinézek, persze idén is elmaradt a dolog. De legalább a Horogba eljutottam végre!
Fotó: Ercsey Dániel
Ebédidőben érkezem, a teraszig jutok, annak is a 80%-a foglalt. A pincér gyorsan érkezik, de kissé inkompetensnek tűnik, az étlapon szereplő zöldséges tekercs nevű fogásról egyszerűen nem tudja elmondani, hogy micsoda. Azt gondoltam nem atomfizika néhány ételt megtanulni, de ezek szerint mégis…
Fotó: Ercsey Dániel
Fotó: Ercsey Dániel
Az amuse bouche nincs kommentálva, „ezt a séf küldi, ilyen kis figyelmesség gyanánt“, ez hangzik el, egyébként bármi is ez, kicsit szikkadt, olyan mintha nem lenne teljesen friss. Utólag kiderítem, tócsni volt padlizsán krémmel.
Fotó: Ercsey Dániel
Az étlap amúgy dicséretesen szűk, de a hamburgerekkel és az ételek elnevezéseivel kissé provinciális hangulatot áraszt. Előételnek pástétomot rendelek, erős de ízletes fűszerezésű, kissé oxidált, rusztikus hangulatú, amolyan „hazai ízek“ érzetet keltő. A marinált cékla sárga és édeskés, a saláta inkább madársaláta. A két féle kenyér héja nem ropogós, olyan mintha nem lenne teljesen friss, a céklás verzió savasabb, savanykásabb ízvilágú. Kisebb derültséggel veszem tudomásul, hogy a kérdésemre, amiben a tányéron a sárga zöldséget tudakolom (akkor még nem tudtam, hogy cékla) ez a válasz érkezik a felszolgálótól: "Ez egy nagyon jó kérdés!"
Fotó: Ercsey Dániel
Fotó: Ercsey Dániel
A leves viszont tökéletes, a legjobb húsleveseket idézi. A maceszgombóc picit talán kemény, de szerencsére kicsi, úgyhogy egészben is befér a számba, a sárgarépa pont annyira ress amennyire kell, igaz ez azzal jár, hogy a kanállal nem tudom elvágni. Bár az ország összes húslevese ilyen lenne!
Fotó: Ercsey Dániel
A sajttal és sonkával töltött rántott csirke friss, a panír ropogós, a krumplipüré állaga tökéletes, a tejfölös uborkasaláta pedig parádés, olyan mintha a nagymamám csinálta volna.
Fotó: Ercsey Dániel
A desszertnek kért túrógombóc mellé tálalt morzsa ötletes, a gombóc szinte semleges ízét a meggykompót mellett a zöldalma ropogós határozza meg. Perfekt!
Fotó: Ercsey Dániel
Összességében a kiszolgálás gyors, és bár vannak zökkenők a magyarázatokban, végül is az étterembe enni jár az ember, nem kérdezősködni! A borlap dicséretesen a helyi borokkal operál, kivételt képeznek a pezsgők, amit voltaképpen nem is értek.
Fotó: Ercsey Dániel
Fotó: Ercsey Dániel
Van jó szekszárdi pezsgő, miért ilyenekkel próbálják kiszúrni az ember szemét? Ja, és a kávé is korrekt, enyhén savas, pont ahogy szeretem… Azt javasoltam volna, ha erre jártok, érdemes betérni egy ebédre, én nem bántam meg - de sajnos október elején bezártak, így ez már csak egy szép emlék. Az újranyitás reményét azért mi még fenntartjuk.
Belső tér: 10/6
Kiszolgálás: 10/7
Ételek: 10/8
Borlap: 10/8
Ár-érték arány: 10/10
Fotó: Ercsey Dániel