Tudom, ilyet egy valamirevaló borszakíró nem ír le, be is zsebelem gyorsan a lenéző pillantásokat és kioktató vállveregetést, aztán lapozzunk, mert bizony tényleg finom borokat kóstoltam.

Van az úgy, hogy egy pillanatra úgy érzed magad, ötösikrekként se lennél elegendő, hogy egyetlen hétvége alatt eljuss mindenhova, ahol lenni szeretnél. És aztán eljön a következő pillanat, hogy valóban kell-e mind az öt, nem volna elég csak egyetlen, lassabban csordogáló, mélyebbre mászó, belülre fókuszáló választás? És akkor úgy döntesz, ideje van az elengedésnek.

Avagy mi is történt a Concours Mondial de Bruxelles előtt, miért is mentünk oda és mi az a nulladik nap?

Tavasz van. Semmi nem jelzi jobban, hogy végre eljött a napsütéses, meleg évszak, mint a szezonális, friss zöldségek megjelenése. Számomra a tavasz íze a spárga – és sehol nem szeretik jobban, mint Németországban, méghozzá egy pohár zöldszilváni társaságában. És hol készül a legjobb zöldszilváni? - Bizony, Frankföldön! Tehát ez az irány.

Az alkoholmentes bor fogalmával Amerikában találkoztam először, jó tizenöt éve, amikor anyukám ezt kérte szuvenírként. Fre márkanévre hallgatott, az első nagyobb szupermarketben meg tudtam venni, amibe betévedtem. Magyarországon még ma is az interneten kell keresgélni, hogy hozzájussunk, ezért is volt kellemes meglepetés, amikor az egyik áruházlánc múlt hét csütörtökön két fajtát is forgalomba hozott.

Jó csipegetni két étkezés között/előtt/helyett. És most még trendi is. Tiktokkerek, youtuberek, instafanok oktatják a népet és mutogatják, hogy építik fel a csipegetős asztalaikat. És csak egyszer keressen rá valaki pinteresten, biztosan ilyesmit szeretne vasárnap bruncholni. De mi is ez és minek nevezzem?

Idén a Concours Mondial de Bruxelles nevű gigaborverseny az olasz csizma rüsztjén, Kalábriában került megrendezésre. Mi is ott voltunk, sőt, még soha nem volt ilyen népes a magyar delegáció!

Milyen a Mátrai borvidék új arca? Mit ad(hat) hozzá egy közös bor a helyi összetartozás, imázsépítés folyamatához? Mennyiben változtatja meg a mátrai pincészetek ismertségét egy ilyen kezdeményezés? És milyen borokat kóstoljunk most, 2022-ben, ha a Kékes közelében járunk? Lényegében ezeket a kérdéseket fogalmaztam meg magamban, amikor megérkeztem a Stefánia Palotába, a Borjour által szervezett, Mátrai Május elnevezésű eseményre.

– Legyen az a mai program, hogy keresünk öt jó cseh bort! / – Jaj, de ne mááár! - A beszélgetés Szabó Zoltán hosszúhetényi borász és köztem zajlott, ő volt az, aki nehezen akaródzott vállalkozni a feladatra, addig ugyanis ahány cseh bort kóstoltunk, annyiféle stílust és minőséget láttunk, azaz hiába van mondjuk olaszrizling ráírva a palackra, annak garantáltan semmi köze nem lesz ahhoz, amit Ausztriától a Balatonon át a Vajdaságig erről a szőlőfajtáról elképzelnek, és az is lehet, hogy a palackban rejtőzik még közepes mennyiségű cukor is, hogy a bor végképp érthetetlen legyen.