A Soproni borvidék és borászai újra nekifutnak. A kékfrankost felépíteni. Ha egyszer a túloldalon már többé-kevésbé sikerült, hátha itt is.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy elbizakodott borszakíró, aki azt hitte már mindent látott. Aztán betért egy kávéra Tarcalon a Myrtus Winebar-ba és megakadt a szeme egy palackon…

Hosszú hallgatás után szeretettel köszöntöm az Olvasót. Különös tekintettel azokat, akiknek ezen hosszú alatt, ha csak egy pillanatra is, de eszébe jutottam. Igen, még élek, minden rendben, csak az életem borult fel teljesen. Szerencsére történt ez önszántamból, nem pedig kényszerűségből - és ez azért nagy különbség. No, de lássunk mindent sorrendben…

Lengyel Balázs azt írja a Két Róma című visszaemlékezésében, hogy tudta, nem szabad többé Rómába mennie miután 1948-ban ott töltött pár hónapot, fiatalon és szerelmesen a feleségével, Nemes Nagy Ágnessel. A felismerés Plutarkhoszé, a megfogalmazást Hérakleitosznak köszönhetjük, nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba ugyebár. De vajon tényleg így van? És ha igen, nem arról lehet szó, hogy a saját emlékeinket merevítette változtathatatlannak hitt képpé az idő?

A talján primitívók tengere jellemzően farnehéz, szögletes tanninokkal, de még ez is jobb, mint az átlag kaliforniai zinfandelek száz méterről is érezhető alkoholpárája, vagy a dalmát pribidragok fogzománc-tépő tanninjai. Ez vajon melyik iskolát követi?

Az emberfia szórakozni megy (najó, ez azért így nem egészen volt igaz…), a főszerkesztő (GyZ) meg azt mondja, „írhatnál pár sort”. Rendben, következzék egy inkább (élmény)beszámoló az idei Winelovers-ről, amiből irányokat és a zsűri ítéletével többnyire egyező (naná, hogy egyezik, kedves Bálint László, remélem jövőre is meghívnak...) szubjektív értékalkotást persze le lehet szűrni, egy-két egyedi ajánlással is, de részletekbe menő kritikai vélemény nyilván nem fog következni.

Bor- és kultúrtörténeti sorozatunkban a Duna menti borvidékeket követjük a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig, Németországtól a Duna-deltáig, Sztrabóntól John MacGregorig, a Spätburgundertől a Gamzáig. Fotelkalandoroknak kedvcsináló, vérbeli utazóknak tuti tipp, borkedvelőknek pedig egy lehetőség, hogy minden pohárral más tájakon találjuk magunkat…