Kérem Várjon!
Cikkek
Akit az AWC Vienna szele megcsapott
Jakab Tamás
2022 November 10.

Elnézést kérek néhai Moldova Györgytől a suta címlopásért, de tényleg nem volt tervezett, tényleg csak szembejött, és tényleg úgy megcsapott, hogy majdnem elsodort. Életem fordulatai az elmúlt időszakban úgy alakultak, hogy hirtelen adódott egy lehetőségem, hogy a magát szerényen a világ hivatalosan elismert legnagyobb borversenyének (the largest officially recognized wine competition in the world) címző AWC Vienna záró gálarendezvényén részt vehettem.

Addigra már az egyes kategóriák érmesei és az (arany)érmesek közül a döntősök, akik közül a kategória győzteseket kiválasztották, ismertek voltak, és lényegében ezen döntősök jó részének a borait lehetett megkóstolni az október 30-i rendezvény hat órája alatt. A számokról: a 2022-es AWC Viennára 43 ország 1588 borászata összesen 11 342 bort nevezett. Hogy valóban ezek a legnagyobb számok idén, nem tudom, de, ha ők mondják. Mindenesetre nem kicsi, az biztos.

Ezt a rengeteg bort természetesen szépen kategorizálták, összesen 40 halmazt képeztek, amelyekben a legjobbak a kategória győzelem boldog tulajdonosai lettek (és, valóban, az eredményhirdetés alatt pont sikerült két, egymás melletti, kategóriagyőztessé váló borászatnál kóstolni, a mosolyok őszinték voltak…).

A kategóriák közül több önmagában sem fedett egy-egy borfajtát (pl. chardonnay 12,9% alkohotartalomig és chardonnay 13% alkoholtartalom és a felett, de ilyen volt a sauvignon blanc-nál vagy a zöldveltelininél is). Más kategóriák ugyanakkor igazi összefoglaló kategóriának bizonyultak, ilyen volt pl. a vörös sokféleség kategóriája, azaz a cabernet sauvignon, pinot noir, merlot, shiraz/syrah, szentlőrinci, kékfrankos, zweigelt, sangiovese, tempranillo, és vörös cuvée kategóriákba be nem fért összes további vörösbort ebbe sorolták be.

Az elképesztő mennyiségű és minőségű választék mellett nem lehetett más esély, mint azt tenni, amit magyar futballedző nyilatkozik a zsinórban harmadik vereség után, „menni előre”, és valóban, ennek révén a kategória győztesek közel felét meg tudtam kóstolni úgy, hogy részben szándékos választás, részben időhiány miatt a kategóriák negyedéhez végül is nem fértem hozzá…Majd jövőre…

A kategóriák mellett kiosztottak még tizenkilenc nemzeti győztes címet is, ezt már csak hazafelé a vonaton észleltem, hogy miközben osztrák (még jóhogy…), szlovák, szlovén, horvát, szerb, román, sőt, bosnyák és cseh nemzeti győztes is akadt, magyar nem. Nemzeti büszkeségünk úgy tűnik nem engedte, hogy legjobbjaink megmérkőzzenek a közép-európai országok képviselőivel, bizonyára marketing szempontból a hivatalos magyarázat az, hogy nem ez az a rendezvény, ahol demonstrálni kell a magyar bor messzeföldön híres minőségét.

Szubjektív benyomások. Megoldották (kb. nyolcvan, egyenként 160-200 literes hűtővel), hogy ne legyen jég, így ne ázzon el az első félóra után a kezünk. A hűtők további csodákra is képesek voltak. Mivel (valószínűleg) legalább kétosztatúak voltak (bevallom, nem tekintettem meg árgus műszaki szemmel őket…), így a vörös borok felmelegedési problémái is kezelve lettek, egyszerűen nem sikerült a kóstolt közel 90 tétel közül olyat kitálalni, amely hőmérsékleti problémák miatt kevéssé lett volna élvezhető.

Folyamatosan volt vízpótlás, a 2022. októberi évjáratú Vöslauer kifogyhatatlan volt, mindenhol (borász asztalon, könyöklő asztalon, büfében) is elérhető volt. A kiöntők minden asztalon megtalálhatóak voltak, és folyamatosan cserélték is azokat. Nem volt korlátos a kínált kenyerek mennyisége sem, este hat után is maradt még nassolni (és íz elválasztani) való pékáru, legalább háromféle egy-egy kosárban. Kétségtelen, meglepő módon, a férfiak számára fenntartott wc-k száma némileg alul lett tervezve, tán ezt lehet a rendezvény egyetlen kritikájaként elmondani…

A teljessé igénye nélkül, a megkóstolt győztes tételek közül azok, amelyek nagyon megragadták a tetszésemet (zárójelben a kategória, a kapott pontszám), pici leírással. A borászat nevét a település, majd a bor neve és évjárata követi.

Weingut Rosenberger, Rohrendorf, Kremstal, Riesling Exklusiv 2021 (Rieslingek, 13% alkoholtól; 92,7)

Többrétegű, komplex bor minerális jeggyel, sok almával, pici mandarinnal, 90

Weingut Müller, Krustetten, Ried Neuberg Kremstal, 2021 (12,9%-ig terjedő Grüner Veltlinerek; 92,1)

Remek, gyümölcsös, sok-sok citrussal és fehérborssal, a tipikus Duna-menti friss, kirobbanó GV, simán 92 pont

Weingut Rabl, Langenlois, Ried Loiserberg Alte Reben 2019 (az erősebb, 13% feletti Grüner Veltlinerek közül; 92,9)

Fantasztikusan sokoldalú, harmonikus bor, az elsődleges jegyek megőrzése mellett, finom, de érezhető hordóhasználat adta krémesség, vajasság, nálam 95 pont az este, ezzel számomra az egész mezőnyből talán ez a tétel volt a legjobban szereplő. Naja, Langenlois az osztrák Soltvadkert, annyiban mindenképp, hogy ennek a városkának a határában található a legtöbb szőlőterület, csakúgy, mint odahaza Soltvadkerten. Más azonosság természetesen nincs, az Alföldön egész mérsékelt a zöldveltelini előfordulása. A kisváros egyben a Kamptal központja, szóval a Kremstal mellett innen is van azért győztes.

Weingut Adam-Lieleg, Leutschach, Muskateller Eichberg Südsteiermark DAC 2021 (erősebb Muskatellerek és Muskat Ottonellek kategória; 92,9)

Rétegzett, nagyon harmonikus bor, a szőlővirágot a bodza követi, pici kova, citrus teszi teljessé az élvezetet, nálam is 93 pont. 500 méter feletti magasságú ültetvények csodálatosan varázslatos helyen, az aromavilágnak egy paradicsom.

Víno Naprava, Znojmo, Tramín červený 2021 (Traminer, Gewürztraminer kategória; 92,1)

Fokozatosan nyíló, szép, de jól érthető tramini, elegáns és nem túlzó rózsaillattal, némi jázminnal. 90 pont. Látható, cseh kategória győztes, tulajdonképpen a Weinviertel cseh oldaláról…

Pirramimma Winery, McLaren Vale, Ironstone Basket Waeve Cabernet Sauvignon 2021 (Cabernet Sauvignon; 91,6)

Egy csodálatos, sok-sok fűszerrel, sok, de bárosonyos tanninokkal rendelkező CS, rengeteg fekete cseresznyével és fekete erdei gyümölccsel, nálam magasabb, 93, de lehet, hogy 94 pont is akkor este.

Sasbacher Winzerkeller Rot Halder Spätburgunder RW Spätlese trocken Barrique 2019 (Pinot Noir, 92,9)

Egy ausztrál után egy német kategória győztes Badenből, és itt el kell, mondjam, hogy a pinot noir kategória megjelent két német döntőse által bemutatott négy pinot talán az egész este legmagasabb nívójú kategóriáját varázsolta a kóstoló közönség elé. Ez a győztes pinot noir tele volt málnával, füsttel, dohánnyal, földes jegyekkel, nagyon hosszú (tán az egész est leghosszabb) kortya tette fel a megérdemelt koronát a tételre, itt 94 pont.

Weingut Kehringer, Mönchhof, 100 Days Merlot 2019 (Merlot; 92,1)

Egy nagyon szép versenyző a mosoni síkról, megmutatva ennek a sík és nyáron forró területnek a markáns potenciálját a vörösek terén. Ez a merlot tökéletes egyensúlyban szállította a gyümölcsös merlot-s jegyeket és a finom hordóhasználat beépült jegyeit, 91 pont

Weingut Steindorfer, Apetlon, St. Laurent Reserve 2019 (St. Laurent, 93,2)

Az egész este egyik legmagasabban osztályozott tétele, egy nagyon szép szentlőrinci, amely számomra már nem is meglepetés – ez a bor nagyon jól működik errefelé, nem is nagyon értem, miért nem foglalkoznak többen, többet vele, gyönyörűen beépült tanninokkal, kiváló, fajtatipikus gyümölcsös jegyekkel, a korty bizony nagyon csúszik, illetve csúszna, ha elengednénk magunkat… 92 pont

Weingut Gager, Deutschkreuz, Blaufränkisch BFG 2019 (Kékfrankos; 92,3)

A kékfrankos győztes nomen est omen, a Blaufränkischlandról jött, nem messze a magyar határtól. Fűszeres, szép meggyes-szilvás jegyek és harmonikus hordóhasználatból érkező hordófűszerek. A 92 pontot bőven megéri, de hozzá kell tennem, az október eleji soproni Kékfrankos Hangja Kóstolónapon legalább két ennél jobb tételt is kóstoltam. Szóval, a Soproni-hegység magyar oldalán termelők, mi akadályozza a nevezést erre a fizikailag 65 km-re lévő versenyre?...?

Leo Aumann, Tribuswinkel, Zweigelt Ried Oberkirchen 2019 (Zweigelt; 91,9)

A legjobb zweigelt viszont nem Burgenlandból, hanem a Thermenregionból érkezett, egy nem is annyira szem előtt lévő településről. Szép, tipikus érett meggyes, pici hordóval megcsavart, nagyon megbízható zweigelt, bőven 91 pont.

Casa Santos Lima, Alenquer, Palha Canas Reserva 2019 (Tempranillo; 90,8)

A portugál tempranillo győztes a Tajo feletti dombokról származik, kb. 30 km-re északra Lisszabon belvárosától. Az egyik legalacsonyabb pontszámmal lett győztes, de ezt megérdemelte, a másik benevezett (és döntős) tételük közül én magam nem is tudtam választani. Látszik, több tempranillot kellene kóstolnom…

Nichta Winery, Čajkov, Dunaj Signature 2018 (Sortenvielfalt Rot, azaz vörös sokféleség; 93,8)

Nos, a szlovák borászat egy hazai fajtával, Lévától valamivel északabbra, a Garam-mentéről érkezve, az egész este harmadik legmagasabb pontszámával vitte el az egyéb, összes vörös kategória győzelmét… És valóban, nagyon működik ez az érdekes keresztezés ((Muscat BouchetxKépoportó)xSt.Laurent). A Korpás András által nemesített fajta korai érésű, de nagyon jó cukorgyűjtő, így magas alkohollal lehet belőle testes vörösbort készíteni. A csel máris megvan, a csejkői borászat tétele 15-ös alkohol mellett 5 g/l savtartalommal, és 5,6 g/l maradékcukorral rendelkezik – készen is van egy tipikus testes, de jóivású dél-olasz bor. A nagyérdemű zsűri pedig vakon kóstol, és simán első helyre teszi… Remek, tényleg alkohol és maradékcukor édeskés, nagyon gyümölcsös, visszafogott, de határozott hordóhasználattal rendelkező bor, amely, hát, itatná magát (najó, ebből, mivel pont akkor vették át a diplomát, még egyszer töltöttek mindenkinek, aki a közelben állt…). Megvan ez 94 pont.

Podrum Janko, Bifora 2017 (100% Shiraz) (Érlelt vörösök, 2017 és régebbi évjárat; 93,2)

Csehország, Szlovákia után Szerbia a kategória győztesek között. Galambócról, egy ősi borvidékről egy ott nemigen ősi fajtával – a Bifora 2017 ugyanis egy syrah! És amúgy több, mint egy pontot vert a syrah kategória nyertesére… Meg is érdemelte, egy nagyon mély, nagyon rétegzett, fantasztikus egyensúlyban lévő bor, 15-ös alkohollal és 6,5-es savval. Simán aláírom a 93 pontot.

Weingut Tschida Angerhof, Ilmitz, Neusiedlersee DAC Reserve Seewinkel Sämling 88 TBA Ried Lüss, 2019 (TBA-k; 92,1)

Ilmicből, a Seewinkelből, azaz a Fertő-tó sarkából érkezett az osztrák nemesítésű, korán érő fajtából készített helyi aszú – amely egy nagyon szép, sok akácmézet, kajszit és karamellt tartalmazó bor, 92 pont a kóstoláskor is. Ez egyben azt is jelenti, hogy csak idén csak hatputtonyos aszúból legalább egy fél tucat magasabb polcra helyezhetőt kóstoltam. Nos, tokaji gazdák?

Weingut PMC Münzenrieder, Apetlon, TBA Welschriesling 2015 (2018 és régebbi természetes édesborok; 94,9)

A Münzenrieder pincészettel Mosonbánfalva (amely nem az apáté, hanem a báné, innen jön az apátlan, Apetlon osztrák név!) a szomszéd falu, azaz Ilmic mellől hozta el ezt a trófeát. Egyben ez a bor lett az idei AWC Vienna legmagasabbra értékelt bora. És ugyanaz az értékítélet írható le, mint eggyel feljebb, a Winelovers International Wine Award-nak volt idén olyan mesterkurzusa, ahol legalább három, ennél magasabbra értékelhető tételt lehetett kóstolni…

Nagy élmények voltak, remélem jövőre is sikerül eljutni ide.


a szerző fotói