Nemrég jelentek meg a magyar piacon a Tikveš pincészet borai, az észak-macedón gigaborászat idehaza is kapható borai közül ezúttal két helyi fajtát kóstoltunk meg. A smederevka fehérben, a kratošija vörösben, nézzük, mire jutottunk.
Ha előzetesen pár szót kellene mondani a Tikveš kapcsán, régi előfizetőink talán a 2019 téli lapszámból emlékezhetnek, akkor volt egy nagyobb macedón körképünk, de annyit mindenképp érdemes tudni, hogy az Észak-Macedónia legnagyobb borászati üzeme, akik 1000 hektáron gazdálkodnak a tikvesi borvidéken és még körülbelül 4000 hektár termését vásárolják és dolgozzák fel.
A 35 millió liter kapacitású üzemben manapság évi 15 millió palack bort készítenek, plusz az egyéb kiszerelések és erre jön még nagyjából egymillió liter törkölypálinka is. Vagyis nem kicsiben tolják, viszont az egykori kombinát mellett van nekik több kis borászatuk is, ahonnan a prémium és szuperprémium vonal érkezik, ilyen a Barovo, Bela Voda, Lepovo vagy a francia Côtes du Rhône-ban található Château de Gourdon.
Tiszta, enyhén virágos illat. Jázmin, lonc, mézvirág. Kortyban korrekt savak, még elegendő frissesség, kedvesség, citrusok és jonagold alma. A smederevka (magyarul szemendriai zöld vagy bolgárul dimjat vagy törökül zoumiat) régóta termesztett fajta nem csak Szerbiában, de az egész Balkán-félszigeten. Az ősök között a belina avagy gouai blanc-t találjuk, a másik oldalról pedig a diszkréten csak fehér kecskecsöcsűnek nevezett fajta (bele kozije sise) van a keresztlevélen. Kecskére szerencsére illatában, ízében nem emlékeztett, inkább a könnyed, virágos vonalon játszik, közepes test, tiszta ízek, zamatok, salátákhoz, halakhoz, tengeri herkentyűkhöz biztos működőképes, ételben is a könnyedebb vonalat párosítsuk hozzá. 87/100 pont. 2990 Ft.
Elsőre visszafogott illat, aztán ribizli, cseresznye és más piros bogyós gyümölcsök. A savak nem ugranak ki, sima, lekerekített tanninokat kapunk. Friss, gyümölcsös, lédús és vibráló bor, amiben ott a déliesség, de nincs túltolva a hordó, sőt nem kell lekváron át szürcsölnünk a borélményt. Viszont egy érett, jóivású, kerek bort kapunk. Egy olyan fajtából, amelyet máshonnan már ismerünk. No de honnan?
2017-ben mutatták be azt a tanulmányt, ami szerint a kratošija genetikailag azonos az Amerikában zinfandel, Olaszországban primitivo, Horvátországban tribidrag/crljenak kaštelanski néven ismert fajtával. Sőt mi több, a legelső írott emlék is erről a fajtáról van, egy 1423-as dokumentum, Budva város törvénykönyvében találjuk meg a kratošijával telepített ültetvények leírását. Montenegro ültetvényeinek 50%-ban megtaláljuk ezt a fajtát, bár ma már az elsőséget a vranac viszi, 97%-kal. Az a vranac, amely a kratošija leszármazottja, ahogy sok más montenegrói fajta is. A 2017-es kutatás során 17 különféle klónját azonosították a fajtának a montenegrói ültetvényeken, így a korábban horvát származás most némileg megkérdőjeleződik. Az bizonyos, hogy a fajta a vranaccal együtt a második világháború után terjedt el Észak-Macedóniában és ma egyre többen készítenek belőle bort.
A mi borunk tartalmas, ugyanakkor nem nehézkes, délies, de mégsem punnyad el, simán kiérdemel 88 pontot a százból. 2990 Ft.