Közel másfél éve kezdtem el érdeklődni az ex-jugoszláv borok iránt. Ez több dolognak is betudható. Leköltöztem Szegedre, a párom Vajdaságból származik, na meg havonta legalább egyszer átmegyek a határ túloldalára, ahol jóval könnyebben hozzájuthatok az egykoron Tito vezette tagországok isteni italaihoz. Tavaly nyár óta Bosznia nemes nedűit kivéve a horvát graševina-tól kezdve, a szerb prokupac-on át a macedón temjanika-ig számos érdekes fajta került a poharamba. 

A mai alkalommal néhány korty erejéig Mátyás király kedvenc borvidékére, a Szerémségbe látogatunk el. Úgy gondolom, a magyar borkedvelőknek a síkságból kinövő Fruška Gora hegység lejtőin elterülő /egykoron Tarcal-hegység/, Tokaj elődjét adó Szerémségi borvidéket nem kell bemutatni. Csak az a kérdés, tényleg ismerjük-e. Nyugodtan mondhatjuk, a középkor híres édes borai már kikoptak, az ürmös borok kora meg már leáldozott. Ha termelőket kéne említeni a régióból, egyből Maurer vagy Sagmeister nevei jutnának eszünkbe. Most egy kis csavart teszek a sztoriba, hiszen a most kóstolt borom nem Szerbiából, hanem a borvidék nyugati felében lévő horvátországi Ilok /Újlak/ településének Iločki Podrumi Pincészetéből érkezett.

A balkáni borok kedvelői már jól tudhatják, hogy az ország egyik legrégebbi és legnagyobb pincészetéről van szó. 330 hektár termőterülete mellett, 660 hektárról még szőlőt vásárolnak, az évi 4 millió liter már nemzetközi mértekben sem számít kicsinek. Ez még csak a jéghegy csúcsa. A birtok lenyűgöző történelméből néhány érdekességet emelnék ki. Az 1450-es alapítása óta állítólag (a honlapjuk szerint) minden évben szüreteltek, majd bort is készítettek, sőt az 1970-es években itt hozták létre Jugoszlávia legmodernebb borászati üzemét. Egy ekkora birtokon rengeteg szőlőfajtával lehetne dolgozni, de ők a hagyományokat tisztelve mégis megmaradtak a graševina /olaszrizling/, chardonnay, rajnai rizling, frankovka /kékfrankos/ mellett, nem beszélve a zászlajukra tűzött fűszeres traminiről. Valahogy keveset beszélünk róla, de Közép-Kelet Európában a traminik Mekkáját itt kellene keresnünk. A legenda szerint a fajta első tőkéi 1710-ben érkeztek Olaszországból, amit a Principovac dűlőbe ültettek el. Ettől kezdve a tramini kultusza töretlenül él a pincészet történelmében. Számos variációban, száraztól, az édesen át a jégborig, különféle borokat készítenek belőle. Minőségére csak annyiban utalnék, hogy az angol királyi család szívesen vásárol tőlük, sőt egyes beszámolók alapján Erzsébet királynő koronázásán is jelen volt Principovac dűlőből készült fűszeres tramini. Persze erről az elzászi, dél-tiroli termelők mélyen hallgatnak.

A most megbontott 2021-es palack a második vonalat képviselő selection kategóriából származik, ami jó ár-érték arányúnak /2000 Ft/ mondható.

Közepes intenzitású illatában a citrusos, szőlős, körtés, gyümölcsös, fűszeres aromák mellett a rózsa sem hiányzik, amiből itt-ott zöldes reflexek kandikálnak ki. A szájban kerek korty fogad, ahol a kellemes savak szépen beintegrálódnak a picit magasabb maradékcukorba. A félszáraz kategóriát képviselő fűszeres, almát, körtét, enyhén csonthéjas ízeket felsorakoztató bor, hosszú lecsengéssel bír, ami szép komplexitást eredményez. 86/100 pont

Életem során ittam már szebb traminit, de összességében jó vétel volt.