Péntek kora este békésen binyózok a Király utcában a Búza tér felé. Arcomon félmosollyal kerülgetem a vendéglátóipari egységekbe vagy azokból ki lépő embereket, hiszen Borboksz lesz a Cornel’s borbárban. A hely vezetője, Jobbágy Kornél barátunk nem hagyta félbe a Kalamárisban elkezdett király kóstolókat, és új helyén is megrendezi az öt súlycsoportba osztott (bor)boksz meccseket.

A Villányi Franc és egyáltalán a magyar cabernet franc előretörése (hiszen Villány nyomán ma alig van borvidék, ahonnan ne bukkanna fel újabb s újabb cabfranc) bizonyosan hatással volt déli szomszédainkra is. Elsősorban azokra, akik a közelből követik nyomon a villányi fejleményeket, így a vörösmarti Josić pincészet is lát benne fantáziát. Mi megkóstoltunk öt évjáratot, hol is tartanak!

Most egy román, úgy értem mindig is román, vagy ha úgy jobban tetszik moldovai borvidékről lesz szó, ami persze nem Moldovában van és sosem volt igazán román, de ennyi ellentmondás már fel sem tűnik egy igazi közép-európai lakosnak…

Bele sem gondolunk, mennyi mindent csinálunk, miközben belekortyolunk egy pohár borba. Abban a kortyban ott van az ember nemesítette borszőlő nyolcezer éve, a borrá válás misztériuma, görög, zsidó és keresztény gyökereink, Jézus tanításai, vagyis a kultúrkör és a hagyomány amiből származunk és amiben létezünk. De ugyanúgy ott van benne az adott borász által követett valamelyik iskola is, aszerint, hogy a borra, mint termékre tekint, vagy éppen a hagyományt kívánja ápolni, bemutatni a boron keresztül.

Sorozatunk utolsó, fajtaborokat bemutató részében, a sokak által a borok királyának is nevezett cabernet sauvignon-é lesz a főszerep.

Ahány ház, annyi hurka. Vagy ha nem is ház, de tájegység. De van-e a véres hurkában narancs? Esetleg fenyőmag? Lehet hozzá pezsgőt inni? Furcsábbnál furcsább kérdések, ennek jártam most utána.

Alighogy megvolt a gyászmise és a temetés, szomorú kötelességünknek tettünk eleget, amikor a Jackfall portfoliójának egy részét kóstoltuk meg. Annál nagyobb volt az örömünk a borok kapcsán!

Számtalan tényező, hozzájárulhatott ahhoz, hogy jelentősen javult a kovászos kenyér ismertsége és megítélése Magyarországon, és bővült a gyártók, készítők köre is. Amikor két éve a Baranya megyei helyzetről írtunk, még nem tudtuk, hogy pár éven belül mennyivel több ember ismerkedik majd meg az ily módon készült kenyérrel. Szerencsére azóta történtek pozitív változások, nem kell az otthoni sütésre hagyatkoznunk, egyre több helyen érhető el kovászos pékáru. Február 10-én pedig újabb mérföldkőhöz érkezünk.

Bár nem szívügyem az angolszász kultúrkörből begyűrűző Valentin nap, mégiscsak Bálint nap van ugyebár, de nem tudom behunyni a szemem és úgy tenni, mintha nem lenne tele minden kirakat piros szívekkel és rózsacsokrokkal. Plusz a feleségem is megsértődne, ha ma nem lepném meg valami aprósággal. Szóval ha ti is ilyen cipőben jártok, bort netán boros utazást ajándékoznátok a kedveseteknek, íme néhány tipp.