A cikkben szereplő összes fotó a Sauska Birtok tulajdona

Villányban beszélgetünk, ami neked hazai pálya.

Való igaz, Bólyban születtem a nyolcvanas évek első felében, tehát ebből a régióból származom. Általános iskolába is ott jártam, csak gimnáziumba kerültem el Pécsre.

Milyen volt felnőni a környéken?

Azt nem tudom, hogy a nyolcvanas években milyen lehetett máshol felnőni, de Bólyban nyugodt és kiegyensúlyozott gyerekkorunk volt a testvéreimmel. Számunkra akkoriban a töttösiek voltak a „vasúton túliak“, emlékszem iszonyatosan fontos volt, hogy honnan jöttél, biztos a töttösiek is csúfoltak minket, bólyiakat valahogy. Németes osztályba jártam, ez az iskola ma már nemzetiségi fenntartású. Az irodalmi németet tanultuk már az óvodában is, a sváb beszédet, nyelvjártást már csak hébe-hóba értik az emberek, pedig a nagyszüleim, dédszüleim még azt beszélték. Gyerekkoromban a szomszéd szódás néni anyukámmal csak svábul beszélt, de volt olyan barátom is a nyolcvanas években, aki az iskolai beiratkozásánál még csak svábul beszélt, akkor kellett megtanulnia magyarul. Ez a világ már eltűnőben van, de örömmel látom, hogy az én generációmnak is mintha egyre fontosabbak lennének a gyökerei.

Mivel foglalkoztak a felmenőid?

Az egyik nagyapám asztalos mester volt, a másik kovács. Volt a családban minden, amit a XX. század megkövetelt, katonáskodás a világháborúban, munkaszolgálat az Ural-hegységben és az ennek követeztében beköszöntött korai agyvérzés, kitelepítések, egyszóval az ismert sváb életutak veleje nálunk is megjelent, de azért belülről ezt sokkal nehezebb lehetett megélni.

A svábokat említed. Fontos volt gyerekkorodban, hogy ki milyen származású?

Ez talán eleve nem volt annyira fontos ebben a kevert régióban. Ha csak azt veszem alapul, hogy a családdal milyen temetőket látogatunk halottak napján, akkor jól kirajzolódik nem csak a mi múltunk, hanem a térség történelme is. Beremend, Bóly, Borjád, Himesháza, a temetőkben német és horvát sírokkal. Borjádon például volt ortodox templom is, sajnos már lebontották, zsinagóga is, amit a holokauszt után a baptisták kezdtek használni, református és katolikus templom is. És ez csak egyetlen falu. Az viszont fontos volt, hogy honnan származtál. Villányból nézve Bóly már egy másik univerzum!

Volt előtted borász a családban?

Apámnak volt itt Villányban szőlője a szakcsoporti telepítésben. Egy kombi Ladával jártunk művelni a szőlőt, a bányán keresztül. Nem is értem, miért arra mentünk? Az anyai nagyapám viszont komolyabban foglalkozott borral, mindig utolsóként szüretelt, emiatt jó bora is volt. Lényegében nyolc nővel élt együtt, öt lánya volt, de a felesége mellett a sógornője és az anyósa is velük lakott, úgyhogy lehet, hogy ebben kell keresni a kései szüretek nyitját. (nevet) A pincéje a mai napig megvan, az unokatestvéreim használják, a házában pedig mi élünk amikor itt vagyunk a családdal.

Ez terelt ebbe az irányba téged is?

Mindig is vonzott az élelmiszeripar, apám méhekkel és mézzel is foglalkozott, innen jött az indíttatás. Az egyetemen az erjedésipari szakirányt választottam, a húsipar nem tűnt annyira szexinek, ráadásul megláttam a borászatban rejlő szépséget és komplexitást, úgyhogy végül borászként végeztem 2008-ban. A gyakorlatomat a Vylyannál töltöttem Ipaccsal, utána a környéken kerestem munkát, Szekszárdon és Villányban elsősorban. A Sauska 2006-ban indult, 2008-ban volt már egy szüret, azon én már itt voltam. Szerencsém volt, egyeztek az elképzeléseink, úgyhogy itt ragadtam, eleinte mint pincemester.

Hogy kell elképzelni a Sauska birtokot Villányban 2008-ban?

A munka a kezdetektől fogva Paul Hobbs kaliforniai borásszal kezdődött, aki itt szaktanácsadóként volt jelen. Ez azt jelentette, hogy évente kétszer láttuk, viszont delegálta a csapatba egy kiválasztott borászát, aki a kaliforniai szemlélet adaptálásáért volt felelős. Amikor én idejöttem, ezt a feladatot Amanda McPhee látta el. Végül is ennek köszönhetem a feleségemet is!

Kíváncsivá tettél!

2009-ben, Villányban egy céges disznóvágáson ismerkedtünk meg Stefanie-val. Ő Amerikában nőtt fel, a bátyja és családja a mai napig New Orleans-ban él. Már a nyolcvanas években többször jártak Krisztiánnal (Sauska Krisztiánról van szó - a szerk.) Magyarországon, úgyhogy Stefanie-nak gyerekkori élménye, hogy rokonokat, barátokat látogatnak apukájával. Az első Sauska az 1600-as évek végén keveredett a Magyar Királyságba, mint Savoyai Jenő hadseregének magas rangú tisztje, és érdemeiért birtokot kapott, így lett Somberek például Sauska birtok. Az apósom is ott született 1948-ban, hogy aztán egy budapesti gimnázium után, kalandos úton (Olaszországon át - a szerk.) megérkezzen Amerikába. A feleségem éppen fordítva élte ezt át. Amerikai tinédzser évek, magyarországi látogatások, amerikai jogi diploma és európai gyakorlat Brüsszelben az Európa Parlamentben. Ebben az időszakban ő „haza“ már Budapestre jött, de eléggé egyedül volt a városban, úgyhogy komoly segítséget jelentett neki a „másik amerikai“, vagyis Amanda Villányban. Fiatalos csapat jött össze a Sauska borászatban, ebbe csatlakozott Stefanie is, együtt jártunk Pécsre vagy Budapestre bulizni, szórakozni, így alakult ki lassan köztünk is a vonzalom.

Hogyan lettél a Sauska birtok igazgatója?

A cégre amúgy is jellemző, hogy nincsenek kőbe vésett munkakörök, ha valamihez van affinitásod, akkor biztos lehetsz benne, hogy megtalál a feladat. 2009-től az olasz szőlészeti tanácsadónak már én tolmácsoltam, szóval a pincemunka mellett a szőlőhöz is egyre több közöm lett. Aztán a szőlész tanácsadó elkezdett Tokajban is dolgozni, akkor már oda is kellett járnom vele, végül amikor az addigi vezető felállt, Krisztián nekem ajánlotta fel a munkát. Közben az étterem tervezésébe és kivitelezésébe is belefolytam, leginkább az ellenőrzésbe, hogy minden úgy menjen, ahogyan kell. Úgy tűnik átmentem a vizsgán, mert  2013-tól már én voltam a birtok igazgatója. Ez egyrészt óriási kihívás, rendkívül hálás vagyok a lehetőségért, másrészt viszont egyre kevesebb időm marad a borászati részekre, ami nagyon hiányzik.

Ha jól tudom három gyereketek van.

Az élet úgy hozta, hogy nőuralomban éljek (nevet), mert két lányunk és egy fiunk született, de a kutyánk szerencsére fiú, így helyreállt az egyensúly. Stefanie igazi amerikai lány, de szerencsére nem csak belém, hanem Magyarországba is beleszeretett. Amíg a gyerekek kicsik voltak, Bólyban laktunk, ott is jártak óvodába, de amikor a nagylányunk iskolás lett, felköltöztünk Pestre. Nekem ez könnyebbség, főként logisztikailag, hiszen nem csak a villányi, hanem a tokaji birtok is hozzám tartozik. Emellett összejárunk a négy testvéremmel, eddig összesen tíz gyermek született a szűkebb családban. Idén már együtt is el tudtunk menni nyaralni a Balatonra, ami ha nem is hasonlítható az óceánhoz, aminek a partján a feleségem felnőtt, azért megvan a maga hangulata.

Egymás között milyen nyelven kommunikáltok?

A feleségemnek a magyar tanult nyelv, otthon angolul beszélünk, a gyerekekkel pedig ő angolul, én magyarul. Nyilván sokat nyom a latban, hogy magyar közegben élünk, a gyerekek magyar kultúrában nőnek fel, most már iskolába jár a legnagyobb Budapesten. A három gyerekünk közül volt aki angolul szólalt meg először és olyan is, aki az elején csak magyarul sírt és jelezte, hogy nem tetszik neki valami. Aztán szépen beállt az egész, most már gördülékenyen váltanak a két nyelv között.

Egy ilyen családnak számtalan lehetősége van, nem csak Magyarországon, hanem a nagyvilágban is.

Ez így igaz, de úgy érzem mi megtaláltuk a helyünket itthon. Magyarország gyönyörű hely, Budapest is egy csoda, de a borvidékeink, Villány és Tokaj is különleges helyet foglalnak el a szívünkben.