A youth hostel fagyos alagsorából a napsütötte Tropea partjain át végül egy szállodai szobáig vezetett az utam, de persze bor is került a pohárba.

Számtalanszor futottam már neki ennek a gondolatsornak, de mindig meghátráltam. Egyszerűnek tűnik, azonban mégis összetett a probléma. Már ha van probléma, mert ugye mondhatjuk azt is, hogy mindenkinek annyi pontot ér egy bor, amennyit belegondol. No de akkor miért pontozzuk őket és miért ennyiféle pontszám? Hogy tud ezen eligazodni egy laikus borkedvelő?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek bár a szakálla nem volt kender, sőt, nem is volt szakálla, ellenben az Isten négy gyönyörű leánygyermekkel áldotta meg. Ők a Malaspina nővérek és ez az ő történetük.

Hajnali kelés, sietős reggeli, lázadó franciák, akiknek úgy tűnik semmi sem jó. Így indul a reggel.

Utunk számomra legjobban várt állomása következett, a helyi édes borok kóstolójával. De vajon találtam olyat, ami egy lapon említhető egy tokaji aszúval?

Olyan volt, mint a villámárvizek. Berger Zsolt felhívott, mintha megérezte volna, hogy Hegyalján vagyok, és egy órán belül már nála is voltam Erdőbényén.

Belecsaptunk a lecsóba, buszra szálltunk és úgy tűnt, hogy nem is nagyon fogunk többé leszállni. Legalábbis volt, aki így érezte…

Magyarországra is került champion-díj és platina érmes az olaszrizlingek nemzetközi versenyén, emellett 3 aranyérmet, 4 ezüstérmet és 9 bronzérmet értek el a magyar borok. Az első GROW du Monde tapasztalatai még csak összegződnek, de máris szerveződik a folytatás, 2023-ban Horvátország, 2024-ben Magyarország ad otthont a rendezvénynek.

Erre a kérdésre keresték a választ a termelők egy forró májusi délutánon a Ciró környék hegyekben magtartott előadáson és kóstolón. Nem akarom azt írni, hogy a segítségünkkel, mert egyrészt nem segítettünk semmit, másfelől a szervezés igen érdekesre sikeredett.