A Pannonhalmi Főapátság borai már legalább egy évtizede vitathatatlanul ott vannak a hazai élvonalban, így mindig öröm kóstolni őket. Főleg úgy, hogy az ember Illés Tomival koccint a pincészet előtti teraszon, miközben a szomszéd asztalnál helyet foglal egy Isztambulból érkező gyalogos zarándok…

A Cseri család a Pannonhalmi borvidék új üdvöskéje, ráadásul úgy tűnik, hogy ők felelnek a borvidék új arculatáért is, amennyiben azt annak tekintjük, hogy Pannonhalma mostanában deklaráltan a rajnai rizling mellett tette le a voksát.

Múlt héten két napot Isztambulban töltöttem, ami egyrészt rendkívül rövid idő, másrészt így sem bírtam ki, hogy ne keressek fel egy borbárt. Borbár a muszlim törökök városában? Mi az hogy!

Van az úgy, hogy az ember csak héber-hóba találkozik egy borral, de akkor az nagyot szól. Ilyenkor rögtön újabb palackot akarok venni, de ez esetben az első találkozást nem követte második. A palack egyszerűen beszerezhetetlennek bizonyult, ami - valljuk be - jót tesz a legendák kialakulásának. Mit volt mit tenni, randevút kértem a borásztól…

Ha Balatonkeresztúr kerül szóba a Balaton-parti települések közül, akkor sokan bizony megállnak – a település Budapesttől már közel 170 km-re, még, ha autópályán is, de végig kell menni a Balaton déli partján, minek is, amikor előbb is van már tó-strand-lángos? Akiknek valami rémlik, azoknak nagyjából annyi, hogy, „jah, ez az a település, ahol minden Balatonmárián történik, hogy is van ez, nem egy ez a kettő?” Igen, volt, amikor egy volt, de alapvetően kettő, még, ha az ottlakókon kívül kevesen is tudják, hol van egyáltalán a határ.