Hajnali kelés, sietős reggeli, lázadó franciák, akiknek úgy tűnik semmi sem jó. Így indul a reggel.

Utunk számomra legjobban várt állomása következett, a helyi édes borok kóstolójával. De vajon találtam olyat, ami egy lapon említhető egy tokaji aszúval?

Olyan volt, mint a villámárvizek. Berger Zsolt felhívott, mintha megérezte volna, hogy Hegyalján vagyok, és egy órán belül már nála is voltam Erdőbényén.

Belecsaptunk a lecsóba, buszra szálltunk és úgy tűnt, hogy nem is nagyon fogunk többé leszállni. Legalábbis volt, aki így érezte…

Magyarországra is került champion-díj és platina érmes az olaszrizlingek nemzetközi versenyén, emellett 3 aranyérmet, 4 ezüstérmet és 9 bronzérmet értek el a magyar borok. Az első GROW du Monde tapasztalatai még csak összegződnek, de máris szerveződik a folytatás, 2023-ban Horvátország, 2024-ben Magyarország ad otthont a rendezvénynek.

Erre a kérdésre keresték a választ a termelők egy forró májusi délutánon a Ciró környék hegyekben magtartott előadáson és kóstolón. Nem akarom azt írni, hogy a segítségünkkel, mert egyrészt nem segítettünk semmit, másfelől a szervezés igen érdekesre sikeredett.

Amíg Ercsey kolléga útinaplójában lassan már ott tart hogyan mártózott meg május végén a Jón- és Tirrén tengerekben, én az olaszrizlingekben fürdőztem hosszabban. Van ez a rákattanás, több hetes olaszozás, majd szünet, jó pár napja semmi, száraz június, na jól van, csak viccelek. De mértékkel, persze egy olaszrizling rá tud venni a hétfő esti kóstolásra is, hozzá női vízilabda, épp Kolumbia ellen dobjuk a tizediket.

Teljesen belejöttem az elnöki szerepbe, úgyhogy már arra is volt energiám, hogy az egész délutánt cosenzai császkálással töltsem.

Ez az egész egy véletlen. Az is, hogy ott voltam ahol ezt a bort kinyitották és az is, hogy megkóstolhattam. Köszönet illeti érte Željko Garmazt!