A nyitókép a hóviharban a szőlőben tekergő kenguruval innen származik. (K&L Wine Merchants)

Ha eddig még nem derült volna ki, most mondom, szarkasztikus bevezetőmben arra próbáltam utalni, hogy a fogyasztók, de még a borászok többsége sem tudja, mi is az, hogy cool climate, vagy ha tudja, hát rosszul használja a fogalmat. Jóindulatú vagyok, talán nem direkt...

A fotót innen metszettem és részben ez a cikk inspirált írás közben

Az alaptézis az, hogy a világon két féle borvidék van, meleg és hideg klímájú. Ez már eleve szimplifikáció. A borvidékek többsége ugyanis mikroklímáját tekintve teljesen kevert. Kóstoltatok már friss és ropogós catarratto bort Szicíliából az Etna oldalából? Nem furcsálltátok azokat a hűvös karakterű savakat, azt az eleganciát és a moderált alkoholt? A kulcs ott a tengerszint feletti magasságban van, a borászati technológia mellett. Vagy ott van például a szigorúan cool climate régióba eső romániai Ménes, vagy a magyarországi Villány. Ezeken a helyeken a mikroklimatikus adottságok miatt sokkal inkább szubmediterrán éghajlat érvényesül, így ezek a régiók testesebb, érett, magasabb alkoholfokkal bíró borokat teremnek, jó példa erre Lelovits Tamás Meglepetés névre hallgató kékfrankosa, vagy Balla Géza kadarkái. Pedig egy egyszerű „éghajlati övezetesség“ térképre pillantva éppen az ellenkezőjének kellene történnie!

Az emlegetett Lelovits kékfrankosról bővebben ennek a videónak az utolsó harmadában

Nézzük a sztereotípiákat a borok felől. A warm climate boroktól az átlag fogyasztó azt várja, hogy leginkább vörösbor legyen, sűrű tanninokkal, lekváros ízjegyekkel, alacsonyabb savakkal és magasabb alkohollal, míg a cool climate bor ennek az ellenkezője, legyen bár vörös vagy fehér, mindenképpen friss, üde, ropogós savakkal és alacsonyabb alkohollal. Viszont érdemes óvatosan közelíteni a kérdéshez. Tegyünk fel magunknak, vagy ha nem értünk hozzá, hát egy borásznak néhány kérdést. Egy melegebb régióban nem lehet előállítani hidegebb karakterű bort? Vajon nem a szőlőfajtán, a szüreti időponton, a művelési módon, a borászati technológián és az érlelésen múlik? A hidegebb klímán már más a helyzet, igazi cool climate régiókban nehezebb „meleg karakterű“ borokat készíteni, itt jönnek képbe a mikroklimatikus adottságok. Közép-kelet Európában erre talán a legjobb példa Eger. Ebben a középkor óta híres bortermő városban mindig is számon tartották a melegebb adottságú dűlőket, van amit a népnyelv már évek óta Áfrika dűlőnek hív, egész egyszerűen azért, mert ott van mindig a legmelegebb (vagy mert a rossznyelvek szerint olyan messze van a várostól, mint Afrika…) Ilyenkor a borász dönthet úgy, hogy olyan fajtát ültet oda, ami máshol be sem érik, például cabernet sauvignon, de a fajta karakteréből adódóan a végeredmény egy cool climate cabsav lesz, vagy telepíthet mondjuk egy őshonos fajtát, mondjuk kékfrankost, ami viszont kifejezetten meleg karakterű bort fog adni, miközben a borvidék dűlőinek többsége klasszikus cool climate szőlőt takar, így a borok is jellemzően elegánsak, feszesek és frissek, akkor is ha csúcsborokról van szó, mint például a Böjt Bikavérek esetében.

A fotó a szicíliai Etnát ábrázolja és az Etna Wine Lab oldaláról származik, akik bortúrákat szerveznek ezen a vidéken.

Ami viszont biztosnak tűnik a klímaváltozás miatt, az a cool climate területek felértékelődése. Ez jelentheti azt, hogy Szicíliában egyre magasabbra kúsznak fel a szőlők a hegyek oldalában, azt is, hogy Tokajban az észak-keleti lejtőkre is elkezdenek telepíteni, de jól jelzi a tendenciát az is, hogy a nem éppen bor-országként számontartott Lengyelországban az elmúlt évtizedben több mint száz borászatot alapítottak. Persze ezt jelzi az angol pezsgők minőségének ugrásszerű javulása és a Bordeaux AOC-ben engedélyezett új szőlőfajták, például a tempranillo is. Így vagy úgy, de reagálnunk kell a klímaváltozásra…