A Balatonkeresztúr ébredezésével foglalkozó rövid cikkünk után kaptuk azt a felkérést, hogy a Balatontól nem messze, sőt, ha úgy vesszük, még a tágabban értelmezett Balaton partján is érdemes lenne szétnéznünk. A nyár végi jó időt még kihasználva, sort is kerítettünk a látogatásra.

Amikor befutott a meghívó erre az eseményre, egy percet sem gondolkodtam, hogy elfogadjam-e. Petrányiékhoz tudniillik visszajárok. Hol egymagam, hol a családdal, barátokkal vagy éppen egy üzleti ebéd kedvéért, hiszen az étteremben jól főznek, a borok kiválóak és a kilátás, na az tényleg egyedülálló!

Zöld Magyar, Green Hungarian, bucsera, Putzscheere, de lehet még fürjmony is. Az egyik barátom az utóbbi megnevezés alapján megkérdezte, fürjtojásról van-e szó, hiszen a tojás régi elnevezése a mony. Részben igazat kellett adnom neki.

A Soproni borvidék és borászai újra nekifutnak. A kékfrankost felépíteni. Ha egyszer a túloldalon már többé-kevésbé sikerült, hátha itt is.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy elbizakodott borszakíró, aki azt hitte már mindent látott. Aztán betért egy kávéra Tarcalon a Myrtus Winebar-ba és megakadt a szeme egy palackon…

Hosszú hallgatás után szeretettel köszöntöm az Olvasót. Különös tekintettel azokat, akiknek ezen hosszú alatt, ha csak egy pillanatra is, de eszébe jutottam. Igen, még élek, minden rendben, csak az életem borult fel teljesen. Szerencsére történt ez önszántamból, nem pedig kényszerűségből - és ez azért nagy különbség. No, de lássunk mindent sorrendben…

Lengyel Balázs azt írja a Két Róma című visszaemlékezésében, hogy tudta, nem szabad többé Rómába mennie miután 1948-ban ott töltött pár hónapot, fiatalon és szerelmesen a feleségével, Nemes Nagy Ágnessel. A felismerés Plutarkhoszé, a megfogalmazást Hérakleitosznak köszönhetjük, nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba ugyebár. De vajon tényleg így van? És ha igen, nem arról lehet szó, hogy a saját emlékeinket merevítette változtathatatlannak hitt képpé az idő?

A talján primitívók tengere jellemzően farnehéz, szögletes tanninokkal, de még ez is jobb, mint az átlag kaliforniai zinfandelek száz méterről is érezhető alkoholpárája, vagy a dalmát pribidragok fogzománc-tépő tanninjai. Ez vajon melyik iskolát követi?