Rendhagyó Mustra következik ezen a héten, a nyár folyamán beérkezett borokat mutatjuk be, egy-egy palackot bontunk mindegyikből Pécsett és Budapesten, külön-külön kóstoltunk, jegyzeteltünk, majd összevetetjük a véleményünket. Az első napi adagnál, azaz a most következő öt tételnél megdöbbentő módon nem sok különbség volt: csak kettőnél nem ugyanazt a pontszámot és közel ugyanazt a leírást adtuk, egymástól teljesen függetlenül. Vagy túl sokat kóstolunk együtt vagy csak véletlen? Meglátjuk a folytatásban. Az első napon a Gedeon Birtok borai kerültek pohárba.

Tokaj-Hegyalja kapcsán már mindenféle jelzőt kimaxoltunk az elmúlt évtizedekben. A legendák földje, amit tündérek laknak és a királyok borát szűrik a hegyoldalakon. Igen ám, de ez a vidék az ellentétek országa is, ahol van fény, ott árnyék is akad. Így történhet, hogy míg az ország legdrágább borai is itt készülnek, úgy gyakran a legjobb ár-érték arányúak is.

Találtam a hétvégén a pécsi vásárban egy remek emmentáli sajtot a kedvenc holland sajtosomnál, úgyhogy kellett bontani is valami bort mellé. A nagykönyv szerint a chardonnay passzolhat ehhez a sajthoz, itthon meg épp volt egy palack, jöhet a kóstolás.

Annyi elmaradásom van, hogy nem győzöm a listát se összerakni.  Persze nem is biztos, hogy mindenről kellene írni, a szokásos éves kit-érdekel-a-bor-minek-róla-írni időszak szerencsére lassan múlik, idén pont egybeesett a szabadságunkkal, így némi szünet után következzen egy Szabó Zoli cikk.

Az utolsó napokban már jórészt ősöreg kőházak és főúri kastélyok, középkori kocsmák és menő tengerpartok váltogatták egymást.