Bor- és kultúrtörténeti sorozatunkban a Duna menti borvidékeket követjük a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig, Németországtól a Duna-deltáig, Sztrabóntól John MacGregorig, a Spätburgundertől a Gamzáig. Fotelkalandoroknak kedvcsináló, vérbeli utazóknak tuti tipp, borkedvelőknek pedig egy lehetőség, hogy minden pohárral más tájakon találjuk magunkat…

Szögezzük le már az elején, az abaújszántói Palkó borok új fejezetet nyitottak a borvidék ezen részének történetében és erre a fejezetre bizony égető szükség volt! Feleim, zarándokoljatok el Abaújszántóra, megéri!

Amit írok egyszerű mint az egyszeregy: sokkal többen kávéznak, mint ahányan bort isznak és aki jó kávét iszik, az kapható lesz a jó borra is!

A cím csupán azért csak a „teljesség felé“, mert ennek a kadarkának a nagy tesója a Bonsai már kétszer is világrengető eredményt ért el Londonban a Decanter magazinban, szóval ciki lett volna, ha ezt kiáltom ki a legjobb hazai kadarkának. Pedig nem áll távol tőle!

A PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet szentmiklóshegyi birtoka adott otthont augusztus 27-én az első csemegeszőlő kiállításnak és vásárnak, amelyen tizenhét kiállító és mintegy ötszáz érdeklődő vett részt. A bemutatott szőlők versenyeztek is, díjazták a fürtök nagyságát szépségét, de még a bogyók méretét is.

A Pannonhalmi Főapátság borai már legalább egy évtizede vitathatatlanul ott vannak a hazai élvonalban, így mindig öröm kóstolni őket. Főleg úgy, hogy az ember Illés Tomival koccint a pincészet előtti teraszon, miközben a szomszéd asztalnál helyet foglal egy Isztambulból érkező gyalogos zarándok…

A Cseri család a Pannonhalmi borvidék új üdvöskéje, ráadásul úgy tűnik, hogy ők felelnek a borvidék új arculatáért is, amennyiben azt annak tekintjük, hogy Pannonhalma mostanában deklaráltan a rajnai rizling mellett tette le a voksát.

Múlt héten két napot Isztambulban töltöttem, ami egyrészt rendkívül rövid idő, másrészt így sem bírtam ki, hogy ne keressek fel egy borbárt. Borbár a muszlim törökök városában? Mi az hogy!