Noha a múltkor túl lelkes nem voltam a cseh boroktól, Márton-napra ez megváltozott. Prágában nem lehetett kikerülni a minden kerületben Márton-napi piacokat és azokon borkóstolókat hirdető plakátokat, az éttermekben pedig már hetekkel ezelőtt hirdették a Márton-napi hétvége menüsorát a borokkal együtt. Svatomartinské, azaz Szent Márton-nap, ez szerepel egy libával és többnyire valamelyik szép morva dűlő látképével a plakátokon és a borok címkéin is, országszerte közösen használt logóval, rajta a szenttel egy fehér lovon, bordó háttér előtt. A lelkesedést nem annyira a borok maguk okozták – noha kétségkívül tisztességesen vannak elkészítve –, hanem az ügyesen kitalált koncepció és a prágaiak lelkesedése a saját boraik legfrissebb évjárata iránt.

Kisbusznyi csapatunkkal elindultunk a felkelő nap irányába, hogy kora reggeltől késő estig borászatról-borászatra szálljunk, mint egy megvadult molylepke. Hosszú és fárasztó nap volt, de maximálisan megérte.

Eljött a nap, hogy megünnepeljük a mavrud szőlőfajtát, aminek a nevét a laptopom helyesírás ellenőrzője minden alkalommal davrudra változtatja. Sok borleírás, de nem lesz benne egyetlen mavrud sem…

Egy esti kóstoló és egy korzózás egy közeli plázában, ez fért bele ebbe a részbe. Sok borleírás és néhány velős megállapítás következik, amiért a bolgárok nem biztos, hogy szeretni fognak…

Állítólag Orfeusz is trák volt, tudjátok, a világtörténelem első rocksztárja, aki minden állatot, köztük az alvilág őrét is megszelídítette a zenéjével, sőt, el tudta érni, hogy a halott feleségét az istenek visszaengedjék az alvilágból. Ennek próbáltam utánajárni, kevés sikerrel.

Elnézést kérek néhai Moldova Györgytől a suta címlopásért, de tényleg nem volt tervezett, tényleg csak szembejött, és tényleg úgy megcsapott, hogy majdnem elsodort. Életem fordulatai az elmúlt időszakban úgy alakultak, hogy hirtelen adódott egy lehetőségem, hogy a magát szerényen a világ hivatalosan elismert legnagyobb borversenyének (the largest officially recognized wine competition in the world) címző AWC Vienna záró gálarendezvényén részt vehettem.

Homokkőből kipreparálódott tornyok és középkori kolostorok, édes vörösborok és görög kereskedők nyomai, ez volt az első nap.