Szívem szerint ott maradtam volna örökre. Szerintem ezzel mindent elmondtam, amit el lehet mondani, van, hogy a szó kevés, a gondolat elillan, az ember csak bámul maga elé és úgy érzi mégiscsak érdemes küzdeni, ha nem másért, hát az ilyen pillanatokért.

Sokat hallottam már róla, főleg jókat, úgyhogy úgy döntöttem, Villányból hazafelé jövet beugrom egy könnyű ebédre. Szeretek errefelé autókázni, a szálkai tó tényleg gyönyörű, minden évben elhatározom magam, hogy egyszer a strandra is kinézek, persze idén is elmaradt a dolog. De legalább a Horogba eljutottam végre!

Az utolsó napon annyira távol tartottam magam a bortól, amennyire csak lehetséges. Mondhatni csömöröm lett, de végül is ez sem teljesen igaz, az ebédnél már jól esett volna egy pohár mavrud, pechemre a kínai kifőzdében ahová beültem, nem tartanak ilyesmit…

Külső szemlélőként úgy tűnhet, hogy Tokaj-Hegyalján jobbnál-jobb női borászok járnak titkon a pincékben, elég csak Rácz Erikára, Berecz Stephanie-ra, Bott Juditra, Palkó Gabriellára, Bai Editre, Éless Tímeára, vagy Bárdos Saroltára gondolni. Újabban azonban egyre többet találkozhatunk Varga Laurával is, aki a sárospataki Tokaj Hegyalja Egyetem üdvöskéjeként állandó szereplője a fotóival az UniTHE FB oldalának.

A szokásos hajnali kelés után úgy elindultunk, hogy rögtön ott is felejtettünk egy katalánt Plovdivban. Miután visszamentünk érte, még várt ránk egy borászat, mielőtt megérkeztünk újra Szófiába, az Urbán Wine Fest-re.

Mesélhetnék a kezdetekről, mert ott voltam, amikor megszületett a Franc&Franc ötlete, mesélhetnék az elmúlt évek hat rendezvényéről, mert nem hiányoztam egyikről sem és mesélhetnék az ideiről is, mert a hetedik a jövőbe vezet. De persze sok mesére nincs idő, a kortárs olvasási szokásoknak megfelelően röviden és összefogottan kell információt átadni, ne kalandozzak mindenféle sztorikkal. Ma élőben tudósítunk a villányi Franc&Franc konferenciáról, jönnek a borok, a háttérsztorik, és ugye az idén megrendezett első cabfranc-vébé sem érdektelen, szóval azért néha mégiscsak mesélek...

Több órás reggeli buszozás után visszatérünk Plovdivba, de ezúttal már nem csak a borokon lesz a hangsúly, jut majd idő a városnézésre is!

Pohl Péter már az egyetemről egyből a Sauska borászatba került, hogy aztán egészen fiatalon legyen az egész birtok igazgatója, Villánnyal, Tokajjal és Budafokkal, pezsgővel és aszúval, Villányi Franccal és tokaji sárgamuskotállyal együtt. Eközben viszont megmaradt ugyanannak a szerény sváb gyereknek, aki mindig is volt.