Mi van? Pont most, amikor hetente újabb magyar és nemzetközi video, kisfilm, TV műsor szól rólunk, jelennek meg sorra a cikkek borászati és turisztikai szakmai fórumokon, és végre a csapból is az folyik, hogy a Somló Európai szinten is egyedülálló, itthon csak Tokajhoz, külföldön pedig egyenesen Champagne-hoz hasonlítható, világszínvonalú borokat adó borvidék, ami most éli reneszánszát??  

Látjuk-halljuk azt is, hogy a Somlói borászok jól felismerték ezt :  egyre és egyre több hazai és nemzetközi eseményen és projektben állnak egymás mellé és mögé annak érdekében, hogy egy egységes, ország-világ felé vállalható „Somló” színvonalat és arcot képviseljenek.

KACSÁK

Látjuk-halljuk, hogy velü(n)k dolgozik egy maroknyi, személyes érdekektől független, zsigeri magyar önsorsrontástól el nem riadó és riasztható, szívből elkötelezett lokálpatrióta is, köztük kulcsfontosságú mozgatórugóként pont az egyik nagy borászat tulajdonosa.  Azaz Somlón létezik a sok helyen vágyva vágyott „termék” és „csapat” összhang is: van elég jó bor(ász) és van elég jó helyi (szak)ember, akik a közös eseményeket és projecteket kitalálják, finanszírozzák, megszervezik és életben tartják.

Az eredmény: a Somlói borvidék jelenleg fennállásának legjelentősebb nemzetközi áttörését éli meg. Soha még ennyi nemzetközi elismerés, aranyérem és figyelem nem irányult rá. A juhfark a furmint mellett a világ egyik legkeresettebb és legelismertebb őshonos magyar fehér szőlőfajtájává válik éppen, régi-új termékként pedig világcsúcsokat dönt a somlói pezsgő és pálinka is.

De akkor mégis mi a baj a Somlóval? Mi az, hogy „nincs gazdája”?

Leginkább az, hogy hiába dolgoznak együtt a borászok, ha a hegy infrastrukturális fejlődése-fejlesztése nem tart velük lépést.  Még nagyobb a baj, ha ez a fejlődés-fejlesztés a borvidék hosszú távú ( és végre valahára egységesedni látszó )  céljaira káros módon, összehangolatlanul és hozzáértő szakmai felügyelet nélkül zajlik.

KONTÉNER GERI

Öröm és boldogság: az egyre ismertebb borokért egyre több hazai és nemzetközi turista, szakértő és befektető jelent – jelenik meg folyamatosan a hegyen.

Igen ám, de a mámoros megérkezés és az első este borkóstolója után, „másnap” amit most találnak szolgáltatási háttérként, az már kevésbé világszínvonalú. Közlekedés, szemét(szállítás), gasztronómia, szállás, látnivaló, program, turistainformáció, nyelvtudás – mindez van is meg nincs is a Somlón. Aki járt már itt, az tudja, aki még nem, készüljön fel előre.

Egységes végrehajtó- és szabályrendszer arra, hogy mindez kiépüljön – na az pedig végképp nincs.

KONTÉNER (SZOBRÁSZ)

A Somló NÉGY oldalát közigazgatásilag lefedő-felügyelő NÉGY önkormányzat, a természetvédelmi területért felelős Bakony-Balaton Nemzeti Park, a hegyteteji erdők tulajdonosa, a Bakonyerdő Zrt., azaz a Somló HAT! ’gazdája’ ill. a hetedikként még megemlíthető, de valójában kizárólag adminisztratív-szakmai felügyeletet ellátó Hegyközség nem tud semmilyen felügyeleti szerepet ellátni a Somló egésze felett – és ez nem is várható el egyikőjüktől sem.

Külön vagy együtt, de nincs most ezeknek az önkormányzatoknak, gazdasági-társadalmi szereplőknek megfelelő jogi felhatalmazása, sem pedig hozzáértő humánerő-forrása arra, hogy egy világszínvonalú nemzeti termék ill. országos jelentőségű turisztikai célpont fejlesztését-fejlődését napi szinten koordinálják.

Persze ez csak egy vélemény, és a fenti „gazdátlan” állítással kapcsolatban több somlói gazdát és környékbeli gazdasági szereplőt érdemes személyesen is megkérdezni. Sajnos azonban szólok előre: minél többet hallgattok meg, annál rosszabb lesz a helyzet. Minél több online, Somló-kedvelőket és helyieket tömörítő, privát csoport bejegyzést olvastok el, minél több fotót néztek végig, annál elszomorítóbb kép tárul majd fel a Somló jelenlegi ’mentális’ és ’fizikai’ állapotával kapcsolatban.

Meglévő, többszáz éves gyönyörű Somlói pincék a szemünk láttára válnak rommá és nem feltétlenül forráshiány, hanem érvényes jogszabályi védelem hiányában.

MEDENCE-KŐ-FAL-OMLÁS

Mindeközben a hegyen random elszórt hajózási konténerekben kemping és büfé létesül, de van már itt jurta, alpesi faház és pár tüzivíztározó, ja nem, bocs: úszómedence is akad. Fúrják sorra a magánkutakat, épülnek ’okosban’ a szennyvízgödrök, a források vízhozama csökken vagy egyenesen elapadnak, vizük nitrátosodik, az átgondolatlan, új, „pályázatos”, a hegy aljáig oldalsó kivezetés nélkül csapadékvizet elvezető (lezúdító) „rendszer” a magasabban fekvő területek már érzékelhető aszályosodását eredményezte, a forrásokat (is) ellátó, hegy belsejében lévő vízrétegekre pedig mindeddig fel nem mért hatása van.  Az építési szabályozásra, a természetvédelmi státuszra...de mostanra kb. bármilyen egyéb szabályozásra fittyet hányó, tetszőleges méretű és felszereltségű vendégházak és bulipincék szinte hetente nőnek ki a földből, mindenféle közös koncepció, hosszú távú vízió, koordináció és úgy tűnik: mindenféle hatósági kontroll nélkül.

Mindeközben a megművelt szőlőterületek csökkennek. A HNT hivatalos adatai szerint a Somlói termő szőlőterületek nagysága 2010-ben 599,7 hektár, 2020-ban 557,47 hektár, 2021-ben már csak 483,88 ha. A termő juhfark szőlőterület is látványosan csökken: míg 2020-ban 101 hektárunk volt ebből a különleges fajtából, ez 2021-re 79,24 hektárra esett vissza. 

MEDITERRÁN PINCE BONTÁS

Egyik gazda így fogalmazott, elég találóan egy alpesi síparadicsomhoz hasonlítva a Somlót : „a központi szabályozás és ellenőrzés hiánya miatt jelenleg egy éppen beinduló, kiváló adottságú síterepet rombolunk szét azzal, hogy mindenki saját és/vagy kiadandó pályaszállást akar építeni ahelyett, hogy magát a síterepet és annak infrastruktúráját fejlesztenénk tovább, közösen. Eközben a hegy lábánál a falvakban tucatszámban üresen állnak a gyönyörű parasztházak, munkahelyek és óvoda-iskola hiányában fogynak a fiatalok és akik maradnak, a gyerekeiket 20-30 kilométerre hordják. A hegy vendéglátás-gasztronómiai szempontból is egy katyvasz, pár évente nyitnak-zárnak a magányosan szélmalomharcot vívó éttermek és borteraszok, ahelyett, hogy összehangoltan, a legforgalmasabb és a meglévő épített örökséget legkevésbé károsító helyekre engednénk csak tenni a ’hüttéket’ és közösen reklámoznánk magát a helyszínt.„

Gyakran elhangzó vélemény az is, hogy „Badacsonyosodunk” az „elnyaralósodás itt már a számonkérés hiánya miatt kikerülhetetlen” „nem tudunk tenni semmit, senki szól semmit, senki nem akar konfrontálódni a nagyokkal/szomszéddal/önkormányzattal”. Hallottuk, hogy a hegy „a gazdag emberek játszóhelyévé” válik éppen, „itt már semmi sem drága”, „itt mindenki azt csinál, amit akar” ...de ami a legelszomorítóbb: úgy tűnik, hogy ebben a folyamatban legkevésbé fontos tényező mostanra a Somlón a bor- és szőlőtermelés.

MEDITERRÁN PINCE: ELŐTTE-UTÁNA

Az összkép sajnos tehát tényleg a Somlóiak fájának erőteljes maguk alatt vágását mutatja, az épített örökség szempontjából legalábbis.

Nehéz nem látni, de mégis sikerül, hogy hiába lesz a sok szép EUs fejlesztés meg pályázat minden másra, ha ez így marad, lesz sok szép dézsás-jacuzzis szállás és sufnihamburgerező a hegyen, lesz sok szép kőtámfal és új, szép kilátású, köztől kerítéssel elzárt magánvilla... csak éppen vendégül látandó vendég nem lesz. Miért választana bárki egy ilyen helyet az ország más, nálunk okosabban megőrzött kulcstermékkel és alapértékekkel rendelkező desztinációja helyett, de akár egy másik dézsás-jacuzzis-sufnihamburgerezős helyszínével szemben is, ha nem tudunk különlegesek maradni?

Van-e erre a jelenségre megoldás?

Szerintem van, több is, de itt a Somlón különösen. Mert az itteni már több, mint ötszáz éves.

Olyan, mint maga a Somló: egyedülálló, szigorú, gyakorlatias és igazságos.

Úgy hívták: Hegytörvény.

A Somlóvásárhelyi apácák foglalták először írásba, 1511-ben.

KONTÉNER

Egészen a kétezres évek elejéig a Somlói Hegytörvény irányelvei és rendelkezései írott-íratlan szabályként tette lehetővé azt, hogy az előttünk lévő generációk meg tudják őrizni számunkra ezt a nemzeti kincset abban a formájában, ami világszínvonalúvá teszi és ami még fontosabb: annak is tartja meg. 

A Somlói Hegytörvény egy a bortermelésen felül a pinceépületek építését, az utak karbantartását, a vízelvezető árkokat, a kőfalazást...stb. lefedő szabályrendszer volt.  

Annyira tiszteletben tartották a Somlóiak, hogy még az „átkosban” is volt érvényes írott jogszabályi megfelelője: a hegy körüli önkormányzatok 1987-ben közös tanácsi rendeletbe foglalták a legfontosabb pontjait.

A célja mai nyelvre fordítva talán úgy foglalható össze, hogy a terméket és a termőhelyet egységként őrizze és védje meg olyannak, ami miatt mindkettő méltán világhírű és egyedi.

Hogy mindez ne a mi generációnk lelkiismeretét terhelve váljék semmivé, most nem kellene más, mint egy, a borászok mintájára megvalósuló, határozott helyi önkormányzati összefogás vagy még jobb: egy országos szintű jogalkotói döntés.

A végrehajtásban egybehangzóan partnerként ajánlkozik a már többszörösen bizonyító borász-marketinges csapat és jó pár egyéb somlói gazdasági szereplő és magángazda is.

SZOBRÁSZ PINCE 2018 (CÍMLAPON A HETVENES ÉVEKBEN)

És hogy egy ilyen hegytörvénytől lenne-e „gazdája” a Somlónak?

Ha a hegy történelmét nézzük, akkor szerintem igen..és abból kiindulva talán leginkább azoké lenne újra, akik itt élnek és dolgoznak rajta és mellette.

Sokan ismételgetik: „ez a hegy nem négy, de tíz falut is el tudna tartani, ha..”.

A mi életünkben nem biztos, hogy adódik még egy hasonlóan jó alkalma ennek a borvidéknek, mint amiben most van ahhoz, hogy ezt a mondatot befejezze...vagy legalábbis a következő generáció számára megalapozza ennek a lehetőségét. 

Szóval szerintem: #Hegytörvény-t a Somlónak!