Az elmúlt évtized csendben kitermelte Hegyalja új vezető termelőit, akik évről-évre a legmagasabb minőséggel lepik meg az embert. Közéjük tartozik (szerény meglátásom szerint) Balassa István, a Gizella Pince, a Tokaj Nobilis, a Kikelet Pince, Homonna Attila (bizony, még mindig!) és persze Prácserék, akikről most szó lesz.

Weingut Salzl Seewinkelhof – a borászat nevében is szerepel a Seewinkel kifejezés: a mosoni sík, amelyet a Hansági-főcsatorna és a belefolyó sok-sok kis vízelvezető árok révén megtisztított a felszíni vizek nagy részétől, és ezt az alacsony fekvésű, mocsaras területet az egykori Magyarország, majd Ausztria egyértelmű élés-, azon belül gyümölcs- és szőlőkamrájává tette. 

Egyetlen szőlőfajtára és a belőle készült borra épülő borászat – őrültség vagy jól átgondolt koncepció? Többek között erre a kérdésre kerestük a választ, amikor egy októberi napon buszra szálltunk, és az immár megszokottá vált járványügyi előírások betartása mellett útnak indultunk Badacsony felé.

Mellékesen Burgundia is megjelenik kicsiben. A címért innen is elnézést, kicsit Micimackóra sikeredett a stílus, nyilván nem mérem magam Milne-hez, pláne Karinthyhoz… Schützen és Oggau (Oka) között húzódik egyrészt a Schützner Stein, másrészt, ennek tulajdonképpen egyenes folytatásként egy kiugró szirt, a Hölzlstein. 

A Szerémség közel van, mégis épp elég távol ahhoz, hogy csak a legendák borvidékét lássuk benne. Pedig Szegedtől alig több mint egy óra az autópályán Újvidék, a Fruska Gora kapuja!

Németh Ágit mindenki ismeri, nemzetközi borbíráló, a VinCE volt főszerkesztője, az elmúlt években pedig a Hungarianwines és a WebWineWriting arca, de közben mintha kevesebb szó esne ezeknek a kezdeményezéseknek a másik motorjáról, Dobos Tamásról. Mondhatnánk, hogy ő a szürke eminenciás, aki nélkül semmi sem úgy működne, ahogy kellene, de valójában ennél is többről van szó.

Weingut MAD – Haus Marienberg. Ebben a nagyobbnak számító oggaui borászatban, amely a MAD nevet viseli, nem is véletlenül sejlik fel a Tokaji Borvidék vezető településének a neve. Az elődök, tizenkét generációval ezelőtt, 1632-ben ugyanis épp Mádról érkeztek a vidékre. Előbb Schützen és Donnerskirchen (Fertőfehéregyháza) volt a lakhely, aztán 1768-ban Oggau lett a lakhely – mind a mai napig. Sebastian Siess, a Siess testvérek (ejtsd „zísz”, mielőtt még kombinálni kezdenénk…) egyik „fele” meséli ezt büszkén. Arról van dokumentum, hogy az ős ide költözött, érdekes lenne megkutatni, hogy van-e Mádon arról információ, hogy elköltözött. (Kis)nemesek voltak, elvileg tehát, akár…

Idén sem maradt el a szokásos őszi buli Bodrogkeresztúron és Bodrogkisfaludon, dacára a Covidnak és a rossz időnek. Szerencsére jó programokból és borokból nem volt hiány!

A nyár adta lehetőség (Web Wine Writing verseny), és az azt követő siker (abszolút győzelem) hozott egy másik azonnali lehetőséget. A cabernet franc tételeket burgenlandi oldalról biztosító borászok/borászatok közül hárman is invitáltak arra, hogy nézzük meg őket, kóstoljunk együtt más tételeket is, és vigyük tovább ezen a vonalon is a hírüket.