Magyarázatra szorul a cím, azt hiszem… A Csecslyuk az Bogácson van, a riolittufába vájva mintegy 300 pince, a Szépasszony-völgyhöz hasonló elhelyezkedés, a képződmény alakja felülről olyan, ami miatt az egyébként méltán patriarchális elnevezés indokolt… 

Szik Mátyás örökös sommelier bajnokkal egy kávézóban beszéltük meg a találkozót. Borbár szóba sem jöhetett, tudniillik száraz hónapot tart szeptemberben.

Volt némi ijedtség, amikor Miskolcra érkezésünkkor kiderült, hogy a lefoglalt szállás a szállásadó „jóvoltából” zárva van – de ez volt a legnagyobb problémánk a kiváló programokkal telitűzdelt Web Wine Writing verseny 2020-as study tour-ján. A tanulmányút ezúttal négynapos volt, mi az első két napba kapcsolódtunk be, amely az észak-keleti régiókat érintette: a bükki és a tokaji borvidék volt a célkeresztben.

Nem is olyan rég egy ideig követtem egy vitát a virtuális közösségi térben, a fémdobozba zárt tokaji fröccs kapcsán. Kicsit értetlenül olvasgattam, bele is untam. Aztán több beszélgetésben vissza-visszatért ez a téma és elkezdtem megfogalmazni a kérdéseimet, miért is nem értem a vitát.

Homokos part, tanösvény és SOT kajakok és az ország egyik leghíresebb cukrászdája vár ránk, ebben biztosak voltunk, amikor négy napra Soltvadkertre indultunk nyaralni. Aztán persze gyorsan kiderült, hogy miben tévedtünk…

Kedves Olvasó! Még egy mese és utána nincs több. Így vagyunk most ezzel mi is, számtalan álmatlan éjszaka után nehéz szívvel hoztuk meg a döntést. A következő, őszi lapszámunk lesz a Pécsi Borozó ötvenedik, egyben utolsó nyomtatott lapszáma.

Amikor elkezdtük tervezni ezt a különszámot, még kijárási korlátozás, karantén és ilyesféle új fogalmak uralták a közbeszédet. Mi meg online kóstoltunk az olvasóinkkal, borász barátainkkal és vártuk, mi lesz. Az már körvonalazódott, hogy nyári szám biztosan nem, hiszen márciustól májusig kellett volna utaznunk, interjúznunk, amikor ez eléggé lehetetlennek bizonyult.

Az Év Bortermelője díj 2019-es győztese hosszú utat tett meg, amíg elnyerte ezt a kitüntetést. Folyamatos minőségi fejlődés, némi szerencse és földtől a pohárig szemlélet az, ami eljuttatta idáig. A Hajós-Bajai és a Villányi borvidékről, borversenyekről, együttműködésről és új pincészetéről kérdeztük Koch Csabát (interjúnk a 2020. tavaszi számban jelent meg nyomtatásban).

Aligha gondoltam volna, amikor a legutóbbi rumkóstoló emlékmozaikját rakosgattam történetté a frangepánik lázat hozó illatában, hogy lényegében rövid időn belül bezár a bazár. Aztán körülvett bennünket valami alaktalan félelem, amely stációi, a félelem-dinamikának megfelelően váltogatták egymást: tanácstalan várakozás, eltúlzott rettegés, definiált realitás, megcsömörlött spleen, hurráoptimista végjáték-várás, most pedig valamiféle billegés, a hogyan tovább libikókáján. Bárhonnan vizsgálom a kialakult helyzetet, látható, hogy megváltoztunk, azaz más emberek lettünk, de félek, nem lesz elégséges a változás tartalmisága, valami valóban nagyszerűhöz.

Reneszánszát éli a kovászos kenyér-fogyasztás és -készítés az utóbbi időben. Miközben ennek nyomán fővárosunkban gyors ütemben nyílnak a kovásszal dolgozó pékségek, Pécsen és környékén látszólag nincs ilyen könnyen elérhető kínálat. Utánajártunk, mit tehet, aki Baranya megyében szeretne minőségi kenyérhez jutni. (Cikkünk a Pécsi Borozó 2020. tavaszi számában jelent meg, változtatás nélkül közöljük.)