A tavaszi karanténidőkben történt még, hogy Bujdosó Ferenc dél-balatoni borász barátunk megemlítette, jobbak ezek az online kóstolók, mint várta, de azért a Balatonon vitorlázva, naplementében, mégiscsak élvezetesebb kóstolni. Szaván fogtuk. Amint az ifjabb Bujdosó Ferenc hazatért Új-Zélandról, megszervezett nekünk egy rendhagyó balatoni sauvignon blanc kóstolót.

Úgy hozta a Sors (igen, az a nagybetűs), hogy Léder Zoltánnal, a Köpcössel január 22-re sikerült megbeszélnünk boros találkozónkat Csengődön. Ez a dátum duplán is jeles nap, hiszen nem csak a szőlőművesek védőszentjének, Vincének az ünnepe, de a Magyar Kultúráé is: Kölcsey ekkor vetette papírra a Himnuszt. Nemzetünk imádságának harmadik strófája ugyan nem egészen így szól, de csengődi napom végén számomra ilyen új jelentést nyert. De ne rohanjunk annyira előre. (Cikkünk a Pécsi Borozó tavaszi számában jelent meg.)

Tudták, hogy Ausztria legkisebb borvidéke Bécs mellett – egészen pontosan Bécs felett – fekszik? 700 hektáron 630 termelő készít bort, így az osztrák fővárosban elég magas az egy lakosra jutó borosgazdák száma: 3000 főre jut egy. A 19. kerülethez tartozó Grinzing városrész romantikus, kisvárosi hangulatú utcácskáin sétálgatott Beethoven, Pippal vagy éppen Freud, ahol számtalan egyedi hangulatú „heuriger” (borozó) várja a látogatókat, alig 20 percnyire a Városházától (Schottentor). És azt tudták, hogy Bécsben látogatható egy több, mint 300 éves pezsgőpincészet? Olvassanak tovább és állítsák össze saját boros kiruccanásukat! Cikkünk eredetileg a Pécsi Borozó idei tavaszi számában jelent meg.

Az alábbiakban öt-öt villányi és burgenlandi tétel kóstolási jegyzete és összefoglaló tapasztalatai következnek, abból a célból, hogy egyrészt testközelből lássuk és érezhessük a hasonlóságokat és különbségeket, remélhetőleg ezzel megerősítve a piacon lévő tételek kóstolási bírálataiból készítette aromavizsgálati elemzéseket.

A földrajzi és a történeti/emberi áttekintésből az az alapvető következtetés adódik, hogy mindkét terület kiválóan alkalmas a vörösborok készítésére, ezt a termelők nagyon pontosan tudják, és ez irányban fejlesztik tovább birtokaikat, szőlőiket. Míg Burgenlandban továbbra is meghatározó a kékfrankos, addig Villány, bár szintén hosszú korszaka volt, amikor ez a szőlőfajta volt a meghatározó, inkább a bordói fajtákra tett, azon belül is egyre kiemeltebben a cabernet franc-ra.

A természetföldrajzon kívül a terroir alakításában legalább ugyanakkora szerepe van az embernek, ha nem még nagyobb. Ebben a dolgozatban azt tekintjük át, hogyan alakult a két borvidék történelme, hogyan kerültek a francia fajták a fókuszba, azon belül pedig hogyan került szóba a cabernet franc.

Igazi téli idő van. Már egy hete csak köd és zúzmara, fehérbe öltözött fák, didergő emberek. Van némi bája ennek is, de már nagyon várjuk a tavaszt. Nincs ez másképp hazánk mediterrániumában, Villányban sem. A tejfehérbe burkolózó elkerülőúton alig látszik úticélom, a Keller Pincészet épülete. Cikkünk a Pécsi Borozó 2020/1, tavaszi számában jelent meg.

Igazi színfoltja a Szekszárdi borvidéknek mind könnyedre hangolt, gyümölcsös boraival, mind pedig egyedi stílusával, humorával és a már fogalomnak számító kék zsigulijával. Az online és nyomtatott sajtóban azonban nem lehet róla olvasni, ifj. Márkvárt János ugyanis nemigen ad interjúkat. Vele a szőlőben lehet találkozni, jobb esetben a borain keresztül megismerni. Épp ezért a gyűszűvölgyi pincében beszélgettünk, s miközben sorra váltották egymást a különféle évjáratok és fajták, palackos és tartályos tételek a poharunkban, szépen körvonalazódott előttünk egy életút, egy ars poetica és persze szinte a teljes szortiment. (Cikkünk a Pécsi Borozó 2020 tavaszi számában jelent meg.)