A kreativitásának egyik titka, hogy ő maga nem francia, hanem amerikai. Emiatt friss szemmel lát minden eleve meg nem kérdőjelezhető, bevett francia gasztronómiai hagyományt, és lazán áthág olyan szabályokat, amiken minden józan ottani séf megbotránkozna.

Mon Dieu!

A koronavírus-járvány alatt egyébként annyira unatkozik, hogy az instáján elkezdett élőzni és videózni arról, hogyan főz. Kicsit orrhangja van (nem ilyennek képzeltem), de remekül csinálja! Paradox módon a kedvenc részeim mégsem a főzések (itt általában a szakácskönyveiben is megjelent receptjeit kreálja újra, és nem tér el tőlük), hanem a rendrakás (hogy ennek a pasinak mennyi fagylaltoskanala van!), meg amikor bevásárol, és hosszan ecseteli, mit miért és mihez vett.

Le Chocolat Chaud

A weben is elérhető receptje szerint a csokoládé és a tej aránya nagyjából 1 a 4-hez.

60%-os Simón Coll étcsokoládét használtam, azt a fajtát, ami kifejezetten ital- és ételkészítésre való, és van benne vanília is. A tejet felmelegítettem, majd lehúztam a tűzről, és hozzáadtam az apróra vagdalt csokit. Visszaraktam a tűzre, és csak kevertem, kevertem tovább, olyan 3-4 percen át. Lassan kezdett sűrűsödni.

Megkóstoltam azonnal. Pedig David Lebovitz szerint jót tesz neki, ha áll.

Nehéz várni, na.

Azzal ütöttem el az időt, hogy készítettem egy mexikói forró csokit.

Megéri kivárni, míg a kotyvalék teljesen kihűl, és mérsékelt lángon újramelegíteni - ekkor már a kevergetés közben a lábaskám fényes fenekét is láttam. A hűlés ideje alatt a folyadékon egyfajta “bőr” keletkezett, jó, ha arra ügyelünk, hogy ez bőr rendesen elkeveredjen, különben darabos lesz emiatt. Csipetnyi sót tettem bele, sima konyhait használtam.

Oh la la.

Tökéletes.

A fenti adag nagy, de egy személynek elegendő.