“A narancsos csoki az igazi, azt ne hagyd ki.” - tanácsolta egy barátunk. Elképzeltem, ahogy befal egy sötét gombócot, és röhög közben, szétálló metszőfogain megcsillan egy kis fagyimaradék, de közben úgy nevet, hogy egy gleccser is megolvadna. “A vajkaramella a legjobb. Én mindig azt eszem.” - mondta a nő, akitől megkérdeztük, merre van a Prím fagyizó. Közben hunyorgott egyet - szerintem nem kacsintani akart, inkább felidézte, milyen, mikor a vajkaramellában koncentrálódott cukor az ember lelkébe üt.

Amikor a legendás francia forró csoki legszuperebb és legautentikusabb receptje után nyomoztam, tudtam, hogy David Lebovitz lesz az, akinél megtalálom. Évekkel ezelőtt egy olyan narancslekvár-receptet kerestem, amibe nem kell belehalni készítés közben - és ekkor akadtam rá erre a pasira. Eddig egy lenyűgöző könyve jelent meg magyarul (A tökéletes fagylalt - Csipet Kiadó), de tudom, hogy van egy olyan könyve, ami kifejezetten a francia italokról szól (Drinking French).

Az európaihoz képest a mexikói forrócsokoládé-készítés hagyománya szinte tektonikus idejű. Egy Abuelita nevű kerek, kifejezetten a forró csoki készítéséhez való márkáról találtam olvasnivalót, de itt, Európában én maradtam a katalán Simón Coll-nál, ami ugyan csak 1846 óta létező márka, de meggyőzően a közép-amerikai hagyományokat tartja szem előtt.