Csokoládé Karnevált rendeztek a Zsolnay Negyedben a hétvégén, szegényes volt, kicsi volt, karnevál se volt igazán, de legalább a miénk. Ehhez kapcsolódott a Zsolnay étterem csokoládé-élményvacsorája szombaton este. Nem egyszerű vállalkozás a csokoládéra építeni egy teljes menüt. Kell hozzá merészség és fantázia, ízkombinatorika és bevállalás. Bár voltak fenntartásaim a csokis ételek műfajával szemben, engedtünk a kísértésnek.

Van ez az új rendezvénytér Villányban. Keresik még a helyüket, én úgy látom, de vannak jó ötletek is a tarsolyban, néhány már most bejött, van amit jobb elfeledni, néhányon még szabni kell. Időt kell adni a talán havi rendszerességgel meghirdetett tematikus kóstolóknak is. Voltam olaszrizlingezni az elsőn, nem véletlen volt a csend utána. Aztán pár kimaradt, de most a portugiesert megint nem tudtam kihagyni.

Az utóbbi pár évben lett divat a bor és a csokoládé párosítása. Előbb jöttek a vörösborok a tömény csokis desszertekhez, aztán megjelentek a bonbonok és furfangos ízvilágú töltelékekkel igyekeztek párt találni a borok között, végül már a fehércsoki és a fehérbor is jegyben kezdett járni az ilyen kóstolókon. Van aki idegenkedik ettől, mondván a csoki ugyanúgy nem való a borhoz, mint a fagylalt vagy a savanyúság, mások meg éppen izgalmakat találnak a harmóniakeresésben. Mi régóta nyomon követjük a siklósi-máriagyűdi Kakas Bonbon útját, most épp a pécsi Addóban értük őket utol.