Előbb azok, amikről nem fogok beszélni: egy trópusi paradicsomot idéző szaloncukorról (fehércsokiba mártott, nem agyoncukrozott kókusz, benne - aranyló édes meglepetés! - kandírozott ananász), és egy kesudiós-tonkababos vajkaramellás műremekről.
Én sosem sütök süteményt. Ez olyan alapvetés, mint hogy a nap keleten kel és nyugaton nyugszik. Nem is érdekelnek a sütireceptek. Továbbmegyek: nem is nagyon szeretem a tortákat, a habos-krémes csodák szinte teljesen hidegen hagynak. A cukrászda pultjából alig tudok választani, és nem a bőség zavara miatt. Végül marad a piskótatekercs, a linzerkarika, vagy a zserbó. Ellenben van egy süteményes műsor, amiért teljesen odavagyok. Talán nem is véletlen. A 2009-ben Nagy-Britanniából indult, a BBC-n sugárzott Sütimester több kontinens tévénézőit is teljesen levette a lábáról.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
