Van egy már-már klasszikusnak mondható étel, amit majd’ minden alkalommal megkóstolok, ha erre járok. Lehet ebéd, lehet vacsora, a vargánya cappuccino mindig működik. És a bennfentesek azt mondják, nyolc éve le se lehet venni az étlapról, a vendégek visszakövetelik. Persze vannak még visszatérő, vagy levehetetlen fogások, de ha másért nem, ezért biztos érdemes ellátogatni Faluhelyre. A szöveg először a Bodri magazin 2021-es kiadásában jelent meg.
Két nagyon fura év van mögöttünk. 2020 volt az, amelyik jobban ráijesztett mindenkire, de 2021 lett a kétségbeejtőbb, mert nem kevés idő múltán se látjuk, hogyan térhetünk vissza a normális kerékvágásba. Visszatérhetünk egyáltalán? Vagy építhetünk egy másik, posztpandémiás normalitást? Arra gondolni se szeretnék, hogy az állandó vírusfélelemmel terhelt jövőkép milyen lehet majd. Hogy borozunk hát mi 2022-ben?
Előbb azok, amikről nem fogok beszélni: egy trópusi paradicsomot idéző szaloncukorról (fehércsokiba mártott, nem agyoncukrozott kókusz, benne - aranyló édes meglepetés! - kandírozott ananász), és egy kesudiós-tonkababos vajkaramellás műremekről.