A Bodri-birtokon a finom ételek és pihentető szálláshelyek immáron tíz éve várják a vendégeket. Ez az a hely, ahol szinte mindig változik valami, de a vendéglátós alapcsapat szinte ugyanaz. A vendéglátó igazgató és a séf, a két Norbi, Pölöte Norbert és Makk Norbert a kezdetek óta együtt lélegeznek az étteremmel.

- Itt a nulláról indultunk, a legelején én még Olaszországban dolgoztam, egy két Michelin-csillagos helyen. Ha befejeztem a műszakot, utána még tervrajzokat nézegettem, rakosgattam a konyhát, mi hogy állna kézre a legjobban – emlékszik vissza a kezdetekre a séf. – Bizalmat kaptam az elején, ami egy évtizede kitart és igyekeztem is kihozni a maximumot, minden helyzetben.

Az első években a látványpince éttermeként működtek, rendezvényekre készültek az ételek, de akkor Bodri István bevállalta, amit borászok előtte nem: a la carte éttermet nyitott a birtokon. nem kis kockázattal járt ez, előkerestem korábbi beszélgetéseinket és ott azért felmerültek kérdések, vajon elfogadják-e a vendégek, vajon nem csak hétvégén, hanem hét közben is kijönnek a szőlősorok közé?

- Voltak kételyek, az első hónapokban kellett a kitartás, de a vártnál talán gyorsabban is kialakult egy törzsközönség, aki vitte a jó hírünket és mára büszkék lehetünk rá, hogy Szekszárdon az egyik legkedveltebb éttermet visszük – mondja Makk Norbert. – Az Optimus egy borászat étterme és azért kell a kapcsolódás ebben az irányban is. Vannak hagyományok, amiket beemelünk, ilyen a sárközi konyha, ahonnan vagy 280 receptet gyűjtöttem össze és amik mindig ihletet jelentenek. Azt nem mondom, hogy csak helyi termékeket használunk, ebben a méretben ez nem igazán működik, de arra odafigyelünk, hogy mindig a legjobb minőséget tegyük a tányérra.

- Jómagam az első itt megrendezett esküvőn már itt voltam, ennyire régi bútordarabnak számítunk, de a lendület nem lett kevesebb. 2011 májusa lehetett akkor és a cél akkor is az volt: legyünk benne a három meglátogatni kívánt cél között, ha valaki Szekszárdra érkezik. A bor mellett az étterem, aztán a szálláshelyek, a program kínálatunk, minden fejlesztés ezt szolgálta és büszkék lehetünk rá, hogy ott is vagyunk a legnépszerűbb szekszárdi célpontok között – teszi hozzá Pölöte Norbert.

PÖLÖTE NORBERT ÉS DR. BODRI ISTVÁN A PÉCSI BOROZÓ TOP5 DÍJÁTADÓN 2019-BEN

A siker egyik titka, hogy valóban összeszokott csapat dolgozik mind a konyhán, mind a vendégtérben, de a szinte láthatatlan háttérben is, ami biztosítja azt, hogy itt könnyen törzsvendég lehet a visszatérő vendégből.

- A konyhán a srácokkal már azt is mondhatnám, hogy évtizedek óta együtt lógunk. Van, akit az óvoda óta ismerek, másokat az iskolából, több konyhán melóztunk együtt, több időt töltünk egymással, mint amennyit otthon. Ennek persze jobb az előnyeire fókuszálni, ha bejövök, már tudom, kinek milyen a hangulata, tudom, kinek milyen otthoni dolgai vannak, kinek van problémája, kinek van öröme – avat be a részletekbe Makk Norbert. – Nagyon egyformán is főzünk már, itt a vendég nem tapasztalhatja, hogy ha nem a séf van benn, akkor nem kapja meg ugyanazt a minőséget, itt a tányérok mindig egyformák.

- Jót adunk enni, a vendég jóllakik, jó borokat fogyaszthat az étele mellé és máris minden szebb, ugye? – fűzi hozzá Pölöte Norbert. – Ami összefogás érezhető a csapaton, az megmutatkozik a közös gondolkodásban is, hiszen igyekeztünk a mostani nehéz idők alatt is megőrizni az egységet, majdnem mindenkit meg is tudtunk tartani. De ugyanezt a vendég is érezheti, hiszen ez benne van azokban az ételekben is, amiket a tányérokon kiviszünk nekik. És ehhez kellenek azok is, akikkel a vendég csak ritkán találkozik, az értékesítőktől a karbantartókon át, a szobák tisztaságért és a vendégek jó közérzetéért felelős munkatársakig. Egy nagy csapat vagyunk, ahol mindenkinek megvan a szerepe és szerencsések vagyunk, hogy olyan emberekkel dolgozhatom - legtöbbjükkel nagyon sok éve -, akik kiválóan látják el a feladataikat.

A pandémia nem könnyű időszakai az egész magyar vendéglátásnak okoztak nehézségeket. Az újraindulás sem egyszerű, hiszen változtak a vendégek is ez a közel két év alatt.

- Az előbb beszéltünk arról, milyen éttermet álmodtam ide az induláskor. Valószínűleg olyant, mint amilyen két éve volt. Amikor pörögtek a rendezvények, jól ment az a la carte, de tudtunk mindig fejleszteni, mentünk előre. A törés persze mindenkit megviselt, kiszámíthatatlan lett minden, az újranyitás is ilyen még, hiszen most meg sokszor nem tudnak a kereskedők kiszolgálni, mert hol áru nincs, hol ember nincs. Az étlap ennek ellenére most is ambíciózus, mert mindig erre törekszem. Én nem szeretnék karaoke-szakács lenni, másokat másolgatni. Ha engem másolnak, azt jobban elviselem, akkor tudom, hogy jó úton járok – mondja Makk Norbert.

- Úgy múlt el az e tíz év, hogy van mögöttünk egy olyan ember, mint Bodri István, akinek mindig vannak ötletei, aki mindig magasra teszi a lécet és aki bízik bennünk. Nem tehetjük meg, hogy nem követjük őt a pörgésben, az állhatatosságban. Szoktam néha tőle kérdezni, hogy van-e még egy zsebkendőnyi hely Faluhelyen, ahova lehetne építkezni, de tudja, hogy olyankor csak ugratom. Ahogy fejlődtünk, azt csak akkor tudjuk felfogni, ha kicsit kilépünk a napi rutinból. Nem semmi tíz év volt, az biztos – zárja Pölöte Norbert.

Akit a beszélgetés végén meg is vádolok, hogy a két Norbi biztos összebeszélt, mert annyira egyformán válaszoltak, de ez persze részemről tréfa, részükről meg az az összeszokottság, amiről beszéltek is. Amikor Makk Norbertet megkérdezem, mire a legbüszkébb az elmúlt tíz év számtalan sikeréből, hogy főzött elnököknek és uralkodóknak, hogy több száz rendezvényen vannak túl és megannyi gálavacsorán, csak annyi válaszol, a csapatra. Mi is kellene több?