Nem hiszem, hogy van még egy szőlőfajta, amely annyira rövid időn belül ért a csúcsra és lett egyszerre francia és világfajta, a vörösborok között mindig kiemelt helyen jegyezve, hiszen (majdnem) minden borász vágya egy igazán karakteres, jó cabernet sauvignon. És ezzel fogyasztóként is egyet tudunk érteni.

Az úgy volt, hogy nem is megyek Etyekre csütörtökön, az autóm szervízbe került, a tervezett utastársam Hévízre tette át a startmezőt, lemondtam már arról, hogy eljutok a Hungarian Wines által szervezett Gettogetherre, azaz az első magyar online borszakírói verseny díjkiosztójára. Be is hűtöttem egy etyeki bort még délelőtt, hogy akkor este azzal vigasztalódom. Aztán mégsem így alakult, kiderült, hogy lesz fuvarom, én Etyeken kóstoltam, a bor a hűtőben maradt. Tegnapig.

Néhány hete, kislányom születése kapcsán összejött néhány jó ember, akikkel komolyabb borsorokat is lehet vidáman elfogyasztani, ezt tettük akkor is, persze vagy 4 kartonnal hoztam fel a pincéből (tizenkettes, mielőtt rákérdeznétek). Pont egynegyede pukkant ki, vagy csak párral több, viszont így most otthon kóstolok rá a pince mélyén fellelt borokra.