Az úgy volt, hogy nem is megyek Etyekre csütörtökön, az autóm szervízbe került, a tervezett utastársam Hévízre tette át a startmezőt, lemondtam már arról, hogy eljutok a Hungarian Wines által szervezett Gettogetherre, azaz az első magyar online borszakírói verseny díjkiosztójára. Be is hűtöttem egy etyeki bort még délelőtt, hogy akkor este azzal vigasztalódom. Aztán mégsem így alakult, kiderült, hogy lesz fuvarom, én Etyeken kóstoltam, a bor a hűtőben maradt. Tegnapig.

Néhány hete, kislányom születése kapcsán összejött néhány jó ember, akikkel komolyabb borsorokat is lehet vidáman elfogyasztani, ezt tettük akkor is, persze vagy 4 kartonnal hoztam fel a pincéből (tizenkettes, mielőtt rákérdeznétek). Pont egynegyede pukkant ki, vagy csak párral több, viszont így most otthon kóstolok rá a pince mélyén fellelt borokra.

Jó pár hónapja hordozgatom magamban ezt a kóstolót, még tavasszal töltöttem egy remek, napsütéses hétvégét Lošinj szigetén. Az Adria egyik legkülönlegesebb szigete nem a bortermeléséről híres (bár akad egy-két szomszédos sziget, ahol van múltja a szőlőnek és bornak), viszont a legzöldebb, legerdősebb és itt mutatkozott be legújabb évjáratával az Opus One. Az amerikai kultborászat vertikálisa nehezen kihagyható, pláne, ha egy gyönyörű adriai sziget ötcsillagos boutique hotelje nyújtja a hátteret.