Akármennyire széteshet, akármennyire mérnöki agyrém, a Jókai tér akkor is Pécs leghangulatosabb és egyetlen mediterrán tere lesz. (A kő meghatároz.) Ennél szomorúbb, hogy a vendéglátás kimerül egy étteremmel és egy kávézóval, lehet találgatni. Mennyiszer tekintgettünk reménykedve a remélt harmadik felé, de a megboldogult Goldmark Kávézó óta nem volt itt épkézláb vállalkozás. Talán csak eddig, mert most kitalált dizájnnal, olasz tengerparti trattoriára emlékeztető faasztalokkal, kockás terítővel indított egy új hely.
Ne ijedjen meg senki, ha a Zsolnay Negyedben járva az a gondolata támad, hogy az egész Tudás- és Kodály központos beruházást hagyni kellett volna másra, és inkább még több parkot (pl. Balokány) kellett volna rendbe rakni, programokat szervezni, és csak a Zsolnay Negyedbe pumpolni az építésre szánt betont és gránitot. Nekünk ilyenek járnak a fejünkben, miközben az új bábszínház, és az épületbe költözött Bóbita Kakaóbár felé tartunk, kár, hogy bezárt ajtókon dörömbölhetünk csak: nyögve-nyelős lesz így a negyed megtöltése élettel. Azért feltaláljuk magunkat, a szemközti oldalon vigasztalódunk. És milyen jól tesszük.
Őszinték leszünk: ha nem robban le az autó pont a falu közepén, soha nem töltöttünk volna el az átutazáshoz szükséges néhány percnél többet Felsőszentivánon (kenszei szerint Felsőzsolcán). Mit is keresnénk egy kicsi, észak-bácskai községben? Viszont ha már itt vagyunk, fröccstesztelünk a főút mentén. És megtudjuk, hogy Bajától keletre nincsen bor. Ha meg van, inkább ne lenne.