Kérem Várjon!
Cikkek
Az olasz melós
Fröccs-kalauz: Goldmark Bistro
a szerk.
2011 August 29.

Akármennyire széteshet, akármennyire mérnöki agyrém, a Jókai tér akkor is Pécs leghangulatosabb és egyetlen mediterrán tere lesz. (A kő meghatároz.) Ennél szomorúbb, hogy a vendéglátás kimerül egy étteremmel és egy kávézóval, lehet találgatni. Mennyiszer tekintgettünk reménykedve a remélt harmadik felé, de a megboldogult Goldmark Kávézó óta nem volt itt épkézláb vállalkozás. Talán csak eddig, mert most kitalált dizájnnal, olasz tengerparti trattoriára emlékeztető faasztalokkal, kockás terítővel indított egy új hely.

Goldmark Bistro, Ferencesek utca 6.

Ennyire vagyunk kemény szívűek, a (csak) látszólag autentikus bútorzattal meg is vettek minket kilóra, pedig érezzük mi, inkább díszlet ez, mint életszerű bútorzat. A ház bora az étterem kategóriához képest még az elfogadható áron van, rendelünk is belőle, és külön öröm a szóda is. Kezét tördelve tér vissza bentről a pincérhölgy, hogy a fehérbor elfogyott, mi csak legyintünk, jó lesz akkor a rozé. Eltűnik, de kisvártatva visszatér, miután kiderül, hogy „szóda sincsen, napok óta késik a csere”. Sebaj, jól lesz az ásványvíz, ami legalább hideg, viszont drágább mint a szóda.

A rozé halovány, sápadt, mintha decinél kevesebb lenne, persze a pohár csalóka. Illata víz nélkül sem nagyon van, viszont mazsolás piskótára emlékeztet. Ízben lapos, elgyengült és széteső, kis savanykával a végén. Ránézünk a palackos borokra, Polgár szortiment, de az árakat meglátva másra hagyjuk a felfedezést. A rozé decijéért 600 forint még Budapesten is sok lenne, Pécsett meg még egy szálloda is megirigyelhetné a 4500 forintos palackárat.

Számla
Rozé: 200 Ft
Ásványvíz: 350 Ft

Egyfröccsös hely
Rozét találtunk csak, a borhoz képest drága, a helyhez képest nem. Ha a vizet odaképzeljük, kis tengerparti kávézóban is lehetnénk.