A PTE SZBKI egyre inkább nyit a professzionális és hobbiborászok felé is, ennek fontos eszköze, hogy inél több lehetőséget adjon az intézet keretein belül zajló szakmai munkába betekintést engedni. A több évtizede zajló metszi és szüreti bemutatók a szőlészeti tevékenységekhez nyújtanak támpontot és minden évben hasznos, új információkat, míg az éves borbírálat a pincében folyó borászati munka, az itt zajló kísérletek eredményeit mutatja be.

Az intézet egyik kiemelt tevékenysége a rezisztencia-nemesítési program, amelynek célja olyan új, innovatív szőlőfajták előállítása, amelyek a főbb gombabetegségekkel szemben magas fokú ellenállóképességgel rendelkeznek. A rezisztencia-nemesítési programból az idei bemutatóba 9 tétel került be, a mér nevet viselők közül a bianca és az andorszőlő, de voltak még nem elismert fajták, amelyek csak számmal rendelkeznek, két chardonnay visszakeresztezés valamint egy semillon-tramini visszakeresztezés, a dontilia (ami egy illatos fajtajelölt). A második sorozatban rajnai rizling visszakeresztezésekből származó jelölteket mutattak be, a hatos és kilences számokkal jelöltek voltak talán más-más jegyekkel, de mindenképp izgalmasak, ezekből van is kísérleti telepítés Szekszárdon, Mészáros Pál pincészetében.

Az idei bemutatónak neves vendége is volt: Petar Cindrić, az Újvidék Egyetem emeritus professzorának előadást hallgathatták meg a vendégek a vajdasági szőlőnemesítésről. A zupljanka (prokupac és pinot noir) és sila (kövidinka és chardonnay) fehérszőlők jelentek meg a hetvenes években, majd a következő generáció magyar nemesítésű fajtákkal készültek a kilencvenes években, petra (kunbarát és tramini), liza (kunleány és pinot gris). A kétezres években megjelent harmadik generáció már a gombabetegségekkel szemben jobban ellenálló volt, a kosmopolitan (cserszegi fűszeres és kristály), bácska (petra és bianca), pannonia (kunbarát és tramini, ezt követően bianca, majd rajnai rizling visszakeresztezésből). A következő generáció szőlőfajtái a frajla (Vértes csillaga és petra), dionis (cabernet franc és pannonia),

A folytatásban olaszrizlingek érkeztek, a klónszelekció során válogatott egyedi klónok összehasonlításába kapott a közönség egy öt tételes betekintést, nekem személy szerint a könnyedebb, kevésbé alkoholos, farnehéz tételek jöttek be, a P112 és a P300 klónok. Aztán a folytatásban is olaszrizlingek, ezúttal az erjesztéstechnológiai kísérletek kóstolhattuk végig, 4 újabb tételen át, a kontrollon kívül magyar, amerikai és francia hordódongát kapott borokat kóstolhattunk – nekem a magyar jött be leginkább, light pörkölésben.

Egy hosszabb ideje zajló kísérletsorozat a furmint-klónszelekció, a jövő száraz furmintjaihoz alkalmas klónok kiválogatása. Öt bor került a kóstolópoharakba, nálam egyértelműen a P27-es volt a befutó, tiszta, finom illat, jó cukor és sav arány, moderáltabb alkohol. A fehér sort a cirfandli zárta, mi más lehetne a Pécsi borvidéken a kiemeltek között? Négy tételt kaptunk a jelenleg is zajló klónszelekcióból válogatva. Elsőre nehéz volt értelmezni a helyzetet, a leggyengébb bor 15,3-as alkohollal rendelkezett, mindegyik bort agyonnyomta az alkoholérzet. Nekem így kevésbé jöttek ki a különbségek, talán a P152 volt egy kisit könnyedebb, jobban befogadható.

Rövid szünetet követően rozék kerültek a pohárba, egy kékfrankos élesztőkísérletet mutattak be három tételben. Könnyed, jó savú, friss, gyümölcsös rozékat kóstolhattunk, kevés különbséggel, a Toro Nero élesztővel készült bor volt nekem a legszimpatikusabb, de a felszólalók többségének is, mögötte a Zymaflor RX60 végzett kis különbséggel.

A vörösborok esetében 4 sorozatot kóstoltunk végig, rezisztens fajták, kékfrankosok, merlot-k és cabernet sauvignonok érkeztek, összesen tizenkilenc bor.

A rezisztensek sorát egy különlegesség, egy blanc de noir, azaz kékszőlőből készített fehérbor kezdte. Ugyanabból a fajtából kaptunk még három verziót, majd az ötödik egy teljesen más világba vitte a kóstolókat. A pinit regina fajta felelt az első négy borért, a caberson (az egykori 29/5) volt a legutolsó. A kékszőlők és az ezekből készült vörösborok minősége még elmarad a rezisztens fehérboroktól, több munkára van még szükség, megtalálni, hogyan lehet ezekből jó borokat készíteni...

Következett egy kékfrankos erjesztéstechnológiai kísérlet, a kékfrankos cefre erjesztése különböző borászati fajélesztőkkel, tölgyfakészítményekkel és mikrooxigénezéssel. Nagyon kevés különbség érzékelhető egy laikusnak valószínűleg ezek kóstolása során, nálam az Uvaferm HPS jött ki a legjobban, ez volt a legkészebb bor, de egy-két pontnyi különbség volt csupán az utolsó négy bor között.

Az utolsó előtti sorozatban 5 merlot került a poharakba. Itt a betétdongák hatását mutatták be Hevér László főborász (képünkön) és kollégái. A kísérletek során 50 különböző eredsetű és pörkölésű tölgyfa hatását vizsgálták merlot cefre erjesztésekor. A bemutatott öt bor mindegyike természetesen 2020-as volt, ahogy mindegyik korábbi tétel, vagyis elég nyersnek mondhatnám őket, ráadásul az alkohol-tűrőképességem felső határát feszegették, 16 és 17 százalék között már kevésbé élveztem, de ennek ellenére észleltem némi különbözőségeket. A Zemplén A2 dongás volt a legélőbb, de még nyers, viszont a francia médium pörkölésű volt a legérettebb állapotban, kicsit negrócukorkás is volt.

A záró széria 4 különféle cabernet sauvignont mutatott be, az alany-nemes kölcsönhatást vizsgálták ebben a kísérletben, ahol az eltérő stressztűréssel rendelkező alany- és nemesfajták kombinációjának összehasonlítása és értékelése zajlott különböző évjáratokban. A Georgikon 28 alanyon és Ri 110 alanyon termesztett cabernet sauvignonok jöttek be nekem jobban, a másik kettő erősebb alkohollal és/vagy laposabb savérzettel rendelkezett.

Összegzés helyett javaslom minden érdeklődőnek, hogy a jövő évi kísérleti borbírálatra foglaljon magának helyet, mert tanulni mindig sokat lehet, még olyan nemborászok is tanulhatnak, mint jómagam.

Fotók: Csortos Szabolcs / UnivPécs