Utolsó karantén interjúnkban (ami mostantól más néven folytatódik) utánajártunk a kadarka eredetének, az ízlés filozófiájának és elméletben meg is nyitottuk SzabóZé borteraszát a hetényi végeken.

Nincs is fontosabb egy jó belépőnél! Sokszor már abban a pillanatban eldől, hogy sikeres lesz-e a találkozó, a tárgyalás, hogy követnek-e az emberek, figyelnek-e ránk, megjegyzik-e a nevünket. Így van ez a borok világában is!

Azért az nem úgy volt, hogy a török jöttére a szerb kétpárevezősök meghúzták Belgrádnál és estére Szentendrén voltak! Volt aki elkanyarodott Szeged felé, mások a Tiszát követve vándoroltak északnak, megint mások nagy lendülettel mentek Szentendréig, de onnan végül visszafordultak és Ráckevén telepedtek le.

Napsütéses szeptemberi késő délután visz az utam a Lenti-hegyre. Számtalanszor bejárt és ismert út ez, de még sosem mentem errefelé azért, hogy interjút készítsek. Most azonban ez a helyzet: Cseke Gábor vár engem, hogy beszélgessünk arról, vajon hogy lesz egy világot járt sommelierből szőlősgazda otthon, Lentiben. Arról, hogy mi hozza haza a fiatal borászt és milyen tervei vannak Lentiben. És nemcsak ott. Cikkünk a Pécsi Borozó 2019/4 számából.

Ha Tokajról van szó, mindenkinek Magyarország jut az eszébe. Mégis, egyre gyakrabban hallani egy másik Tokajról, Szlovákiában. Van egymáshoz köze a kettőnek? Igen, van! Mégis, hogyan történhetett, hogy eddig nem hallottunk a szlovák verzióról? Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjak, egy kicsit messzebbről kell kezdenem a történetet.

Ahogy kiért a strandra a fák viszonylagos védelméből, Mági Lajoson több ágú ostorként vágott végig a nap. Eldöntötte, az ingét le sem veszi, sőt, azon töprengett, hogy oldaltáskájában mindig nála lévő kis ernyőjét ne vegye-e elő, aztán egyelőre lemondott róla, hogy fekete esernyővel parádézzon a mégoly szerény plázson.

Aki görög, az néha szerb, inkább albán, de az is lehet, hogy román. A sokác esetleg elbunyevácosodik, főleg ha magyarosítani akarják, emiatt aztán rácnak hívja magát, ami egyenes út a káoszhoz. Inkább borozzunk!