Hogy 15 éve vagy 17, arra senki se emlékszik pontosan, de kerekítve közel két évtizede rendezik meg a Jásdi Pincében az Olaszrizling Szerintünk rendezvényt. Volt egynapos, jelenleg kétnapos, szakmai és közönségnap is van, de az mindenképpen fontos, hogy így év elején alkalom nyílik beszélni az olaszrizlingről. Ha kicsit ferdíthetem a címet, szerintem (de talán az ottlévők szerint is) Magyarország legjelentősebb fehérszőlőjéről.

Paszternák István régész-falkutató, a Sajószentpéteri Református Nagytemplom gondnoka, aki nem is olyan régen gótikus freskókat tárt fel a mérai református templomban. Az előkerült képeket hatszáz év óta ő látta először. De vajon milyen egy régész-falkutató élete Magyarországon? Egyáltalán mit csinál egy régész-falkutató? És ami szintén lényeges, vajon mit iszik, ha hazaér a magyar Indiana Jones?

Ha az ember Ravennában jár, érdemes a látnivalók után elzarándokolni egy közeli borászatba is, megpihenni és persze olcsóbb alternatívákat keresni az egyre dráguló Amarone borokkal szemben.

Voltak évek, hogy gyakran nyaraltunk valahol Crikvenica környékén és minden évben átautóztunk Krk szigetére, a sziget nevét viselő városban tettünk nagy sétákat, majd átmentünk Vrbnikbe, elsősorban žlahtina-látogatóba. Van ott kedvenc étterem, vannak kedvenc sziklák és a városból kifelé menet a Katunar pincészet kóstolóterme sem maradt ki soha. Most már néhány boruk itthon is kapható, megidéztem a krki nyarat.

Mindig is úgy gondoltam, nincsenek „évszakborok”, rábízhatjuk a nagykorú fogyasztóra, mit és mikor tölt a poharába. Egy tikkasztó nyári nap végén valószínűleg többen nyúlnak egy friss, reduktív fehér vagy rozé felé, de egy pincehideg könnyű vörös is kiváló társ lehet az estéhez. A nagy vörösborokat sem kell kizárólag a télre tartogatni, hisz ott vannak a nyári steak-sütögetések, egy borongós őszi nap, esetleg a papa áprilisi szülinapja, mivelhogy ő a bordói házasításokért rajong. Egy szó mint száz, akár a mostani, fogcsikorgató hideget nélkülöző télben, akár máskor érdemes próbát tennünk a mostanában kissé háttérbe szoruló testes vörösökkel.

Még decemberben Szegeden meghívást kaptam a Bihardiószegen (Dosig, Románia) gazdálkodó Yanka Pincészet borbemutatójára.  A kóstolóim során kivételes alkalommal tollamat félre raktam és a borok élvezetének adtam át magam. Búcsúzáskor Panni megajándékozott néhány palackkal, amiket az ünnepeket követő zűrzavar után felbontottam, majd ismét a tollforgatás mesterségébe kezdtem.