Van nagyjából negyed hektárnyi területem Hosszúhetényben. Szőlő csak egy kevéske volt rajta, mikor megvettem. Amikor elkezdtem rá a szőlőtelepítést előkészíteni, még csak híre sem volt a koronavírusnak. Kezdjük is itt a sztorit! 

Ahogy a helyzet kinéz, még hetekig tartanak a szigorítások, egyelőre nem mehetünk moziba, színházba, étterembe, borkóstolóra satöbbi, satöbbi… Így hát maradt a természet vigasztaló lágy öle, amelyhez oly’ sokan (köztük jómagam is) visszakanyarodtunk már a tavaszi „karantén” alkalmával is. Azzal nem mondok újdonságot, hogy a Balaton mára már rég túlnőtt a nyári strandolásokon és lángosokon, szóval, ha nem sajnálunk egy kis időt és némi üzemanyagköltséget, akkor télvíz idején is számos lehetőséget tartogat! Ezek közül ajánlanék párat, szigorúan hajnali 5 és este 8 közöttre, első körben a Balaton-felvidéken, étkezési lehetőségekkel és borlelőhelyekkel megfűszerezve!

Huszonöt éve nyitotta meg vendéglátással foglalkozó pincéjük kapuját a villányi pincesoron a Szende-család. A negyed évszázadot próbáltuk összefoglalni, felidézni egy olyan beszélgetéssel, amiben szinte minden Szende-generáció részt vett, azért persze a Gáborokkal kóstoltunk legtovább.

Bajáról hosszú út vezet a Balatontól északra elhelyezkedő Somlóra. Van idő gondolkodni, elmélkedni, elképzelni a borászt, vajon milyen lesz, mennyire tudunk szót érteni majd egymással. Ez alkalommal ezen gondolatoknak különösen fontos szerepe van: Balogh Zoltánhoz, a Somlói Apátsági Pincészet (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért SAP) vezetőjéhez, arcához igyekszem. Mondták nem egy helyről, nem egy ember, hogy Zoli igazi „megmondóember”, nagy hanggal, mindig határozott véleménnyel, melyet nem rejt véka alá. Az előzetes várakozások akár félelmet is kelthetnének az emberben, de valamiért ez elmaradt. Talán a sokadik interjú rutinja, vagy az, hogy a nagy hang mellé senki nem biggyesztett negatív jelzőket, nem tudhatom. Írásunk a Pécsi Borozó 2020 őszi számában jelent meg.