Az olaszrizling nekem március idusa. Ünnep, amit nem egy napig kell ünnepelni, hanem beleivódik a mindennapjainkba. A szabadság bora olaszrizling legyen. Tisztelem a furmintot, megértem az irsai diadalmenetét, de az olaszrizlingért nekem máshogy dobog. Úgyhogy elkezdek olaszrizlingeket kóstolgatni, nincs semmi nagy okoskodás, csak ami épp a kezem ügyébe akad. Hátha többet tudok meg róla, amikor hazatérek.

Néha ildomos a dolgokat több szemszögből megvizsgálni, alaposan körbejárni. Ha ilyes jellegű perspektíva-váltások felfedezésére vágynánk, kitűnő úticél lehet a Balaton-felvidék és tanúhegyei, melyek számtalan variációt kínálnak egy „témára” vagyis hogy egyikükről megcsodálhassuk másikukat.

Március 15-én a szabadságot ünnepeljük Magyarországon, de azt talán kevesebben tudják, hogy az 1848-49-es szabadságharc több fontos eseményének is köze van egy-egy mai borvidékhez. Ezekből válogattam most ki ötöt.

Nemrég rendeltem elég sok zöldveltelinit és rieslinget, de hogy kerek kartonok jöjjenek ki, hozzácsaptam pár vöröset. Olyan fajtákat, amiker kedvelek, de nem ismerek eléggé, hadd gyakoroljak. Itt van például ez a carménère. Boriskolai tanulmányokból tudom a főbb infókat, ott kóstoltam talán a legtöbbet, azóta egy-egy palackot, pedig érdekel annyira, hogy szisztematikusabban is foglalkozzak vele. Legyen ez a kedvcsináló kör, gondoltam.

Kevés olyan tudatos pécsi borfogyasztó van, aki ne ismerné Labancz Richárdot. És elsősorban nem amiatt, hogy Pécsen nem működik túl sok aktív sommelier. Sokkal inkább azért, mert Ricsinek elévülhetetlen szerepe van abban, hogy a gasztronómiai vonalon túl boros körökben is magasan jegyezzék a kultikus Eleven borbárt.

Gere Attiláéknál a bor mellett egyre inkább a komplex élményen van a hangsúly, aminek fontos eleme a szőlő magjából kinyert olaj, valamint a szőlőmag őrlemény. Az elmúlt években étrend-kiegészítők és kozmetikumok is megjelentek a nevük alatt, ezért most nem a borokról, hanem erről kérdeztük Gere Andreát.

Aki ismeri a Stier Pincészet főborászát, Lőrincz Norbertet, az tudja, hogy leginkább a sűrű szövésű, testes vörösboraira büszke, sőt, inni is azokat szereti, úgyhogy izgatottan vártam, mit tesz le az asztalra, ha a téma a rozé.

Kezembe került nemrég a Magyar Konyha friss száma, benne egy nagyon gusztusos kiadvány, amiben a Külgazdasági és Külügyminisztérium borválogatásához párosítottak ételeket. Néztem a borsort és felmerül bennem a kérdés: Honnan nézzük, mikor gondoljuk mi, hogy egy bor magyar? És mitől lesz magyar?

A Lecsengés boriskolájában Csongrád volt az első borvidék amit bemutattunk, kóstoltam is mellé három bort, mi most három másikat mutatok meg nektek, ugyanazoktól a pincészetektől.