Mit ér egy száraz tokaji, ha már 6 éves? Tényleg szétesik és ihatatlan? És egy Amarone, szintúgy 6 évesen? Vajon 2014-ben mit tudott egy édes tokaji? Egyáltalán, melyik a legjobb és van-e értelme összehasonlítani?

Elöljáróban annyit, nem lennék a tokaji, főképp a mádi gazdák helyében, amikor elolvassák a könyvet. Feltéve, hogy elolvassák. A szerző ugyanis nem finomkodik, amikor a számára oly kedves borvidékről és termelőkről esik szó. Érted haragszom, nem ellened, tarja a mondás. Ez most százszorosan igaz…

Nem túl gyakran fordul elő velem, hogy két palack bort napokon át kóstolgatok. Vagy elfogy, mert sokan vagyunk rá, vagy ott árválkodik egy ideig a hűtőben, aztán átadja a helyét egy újabb jövevénynek. Nem vagyok egy kifejezetten mennyiségi borivó, de ebben az esetben három nap alatt lassacskán kiüresedtek a palackok, kis külső rásegítéssel.

Dr. Bene Zsuzsanna halk szavú szakember, aki kerüli a nyilvánosságot. Pedig ha leülünk vele beszélgetni a pincébe akár a borról, akár gasztronómiáról vagy turizmusról, élelmiszerbiztonságról vagy szőlőről, gyorsan kiderül, hogy érdemes odafigyelni a mondanivalójára. Nem is csoda, mindezeket a Miskolci Egyetemen is oktatta, ma pedig Tarcalon a kutatóintézetben felügyeli a dolgokat…

Csizmadia Kristóffal ennek kapcsán beszélgettünk nem csak a szobakiosztásról, de a hőskorról, a wellness részlegről, a világ egyik legjobb dizájneréről, a vendégek elégedettségéről és persze a minőségre való törekvésről.

Bár borkóstolóra járni mindenképp érdekes, azért sokat számít az is épp hol kóstolunk, és az sem mellékes, épp mit. Néhányak szerint talán a kóstolt borok kellene az első helyre kerüljenek, azonban nálam az, hogy egy bor épp mennyire ízlik bizony számos tényezőtől függ. Meglepően sokat számítanak a kóstolás körülményei, egy ilyen esemény hangulata, amit az előzőeken túl még a résztvevők, a borászatok kollégái és a közönség összetétele is befolyásol. Sok tényezős dolog ez, na. Márpedig a bonyolult dolgok ritkán működnek igazán tökéletesen.

Kölcsönvett a cím, (földrajzi) szerencsém van, a 2016-os év balatoni fagyiját minden évben akár többször is meg tudom kóstolni. A következő borsort viszont így, most csak először, és lehet, nem biztos, hogy ez még többször össze fog jönni. Értekezzünk hát róluk.

A legtöbbünknek alighanem van kedvenc borvidéke. Nyilván sok mindenen múlik, kinél melyik lesz a kitüntetett figyelmet élvező terület, de megkockáztatom, nem feltétlenül csak az ott termett borokon múlik ez. Sokszor nehéz elválasztani a bort a termelőjétől, a helyszíntől ahol először kóstoltuk, ahol megismertük. Megesik, hogy egy borhoz nem társul különösebb körítés és sztori, mégis megkedveljük, de merem állítani, hogy a tartós kötődéseknél bizony fontosak a körülmények. Számos olyan kedvenc borom van, amelyeknél ismerem-kedvelem a készítőjét, és bizony meglátva a címkét egy üzlet polcán, a bor aromájával egyszerre ugrik be a készítője, és a hozzá tartozó sztori. Egyfajta „ó ezt ismerem, itthon vagyunk” érzés.